Maradjon a vaginámon kívül az egyház és az állam!
A női egyenjogúságért küzdeni sehol sem könnyű, de az arab világban különösen nagy elszántság kell hozzá. Mona Eltahawyt azonban több nyílt törés, szexuális bántalmazás és az egyiptomi hatóságok fenyegetései sem tántorítják el, hogy Kairóban maradjon, mert szerinte – bár a feminizmus globális ügy – az elnyomással csak helyben lehet szembeszállni. A fátyol fogságában című könyvének magyarországi megjelenése alkalmából beszélgettünk vele.
(AFP PHOTO/ Qais Usyan, forrás: vs.hu)
“Addig nem lesz igazi változás, amíg a politikai forradalmat nem követi szexuális és társadalmi forradalom” – tisztázza rögtön Mona Eltahawy, amikor az arab tavasz során szerzett tapasztalatairól kérdezzük. Az egyiptomi feminista írónő és újságíró szerint az egyenjogúságot csakis az arab nők vívhatják ki maguknak, a nyugati országok vezetőitől pedig éppen elég segítség lenne, ha nem árulnának fegyvereket arab diktátoroknak.
Mona Eltahawy bő egy évtizednyi New York-i élet után, 2013-ban már amerikai állampolgársággal a zsebében költözött vissza Kairóba, hogy helyben harcoljon az arab nők jogiért. Bár a hatóságok folyamatosan emlékeztetik rá, hogy Egyiptomban nincs biztonságban, szerinte a múltja némi védelmet jelent számára: évekig volt a Reuters egyiptomi és jeruzsálemi tudósítója, majd a többi között a Guardiannek és a Washington Postnak írt arab politikai eseményekről és nőjogi témákról. Mielőtt nem régen elindult könyve európai bemutatókörútjára, még kapott egy fenyegető telefonhívást az egyiptomi titkosszolgálattól. Tudatták vele, hogy követni fogják minden lépését.
Nem ez az első eset, hogy meggyűlt a baja az egyiptomi hatóságokkal. Kilenc hónappal Hoszni Mubárak lemondása után, 2011. november 18-án a katonaság erőszakkal támadt a békés kairói tüntetőkre. A tüntetők között Mona is ott volt a barátjával. Amikor elkezdődtek a lövöldözések, civil ruhás biztonságiak menedéket ajánlva csapdába csalták, és nem engedték el őket a rendőrök megérkezéséig. A kiérkező rohamrendőrök gumibottal ütötték, eltört a bal karja és a jobb keze. Már a földön feküdt, amikor támadói tapogatni kezdték a testét, miközben lekurvázták. Ezután tizenkét órát volt előzetes letartóztatásban. A nyílt töréseket követő operáció hegeit máig a kezein viseli, de ennél jobban fáj neki, hogy a kairói magánklinika nővére az operáció előtt még neki is esett, amiért nem tudott eléggé vigyázni magára. A Tahrír tér közelében történt események után több egyiptomi feminista csoport kérte, hogy perelje az államot, mert a tizenkét másik szexuálisan bántalmazott nő közül ő az egyetlen, akire valószínűleg figyelni is fog a nyilvánosság az eseményekről beszámoló Twitter-bejegyzései és az egész világon elterjedt #FreeMona hashtag miatt. A többi nő azért hallgatott, mert szégyellte, ami történt vele, vagy a családjuk mondta azt, hogy hazudnak, és fogják be a szájukat. Neki szerencséje volt, a barátja szemtanúja volt a történteknek, és hajlandó volt mellette tanúskodni, de hiába. Aktáját elsüllyesztették, és bocsánatkérést sem kapott senkitől.
