Maradjanak a Dunában a holttestek?

Írta: Dési János/NOL - Rovat: Belföld, Hírek - lapszemle

Lassan öt éve lesz, hogy a Margit hídnál a búvárok megtalálták az emberi maradványokat. A temetésről azóta sincs megállapodás.

cipők

A Duna-parti Cipők forrás: Reviczky Zsolt / Népszabadság

A Margit híd 2011-es felújításakor a meder tisztításán dolgozó búvárok emberi csontokat, valamint ruha- és cipőmaradványokat találtak. A csontokat és velük együtt a ruhafoszlányokat és cipőket, amennyire lehetett a víz alatt, zsákokba gyűjtötték, és a felszínre hozták.

A helyszínre érkező rendőrorvos első pillantásra csak annyit tudott mondani, hogy minden valószínűség szerint évtizedekkel ezelőtt elhalálozott emberekről lehet szó. Ám, miután egyik-másik csonton mintha lövésnyomokat lehetett volna megfigyelni, valamint a leginkább épen maradt cipők eredetéről a szakértők azt mondták, valamikor a negyvenes években viselhették őket – ezek egy része most már a Budapesti Történeti Múzeumban van –, hamar felvetődött: a holokauszt idején a Dunába lőtt, kivégzett zsidók földi maradványait találták meg.

Ezért értesítették a Mazsihisz képviselőit is, felvetve, hogy a zsidó hagyományok szerint kellene az áldozatoknak a végtisztességet megadni. Ám ekkor még korántsem volt biztos, hogy a csontok valóban meggyilkolt zsidók maradványai.

Még akkor sem, ha sok érv szólt e mellett: így a feltételezett halál időpontja, a ruhák kora, akárcsak az, hogy sok nő és gyermek is lehetett az áldozatok között. Már az első antropológiai vizsgálat is megállapította a csontmaradványok alapján, hogy az áldozatok akár egy kisebb közösséghez is tartozhattak. Aztán a helyszín, a Margit híd pesti oldala is beszédes. Hiszen nem sokkal feljebb volt az úgynevezett nemzetközi gettó – és arról nagyon sok visszaemlékezés, tanulmány beszámol, hogy a nyilasok sok ezer embert lőttek ott a Dunába. (Néhány csontdarabon, mint említettük, ott volt a lövésnyom.)

 Az első megállapítások szerint a csontokon sok olyan súlyos sérülés nyoma, például törés, repedés volt felfedezhető, amely a halál időpontja körül keletkezhetett. Többen furcsállották, miként maradhatott meg a gyorsan folyó Dunában közel hetven évig, egy kupacban ez a lelet. A magyarázat egyszerű. Egy, a híd korábbi felrobbantásakor leszakadt fémlemez ferdén beakadt a mederbe, ez alá sodródtak be a maradványok, majd be is ágyazódtak.

A csontokat sokfelé vizsgálták, így a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetében és az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézet Budapesti Orvosszakértői Intézetében is, dr. ­Susa Éva vezetésével. A főbb megállapításokkal senki sem vitatkozott, ám a temetést mégsem szorgalmazta különösebben senki. Ennek egyik oka talán a múlttal való túl óvatos szembenézés lehet, a „minek feltépni a régi sebeket” típusú hozzáállás. De akadt még egy ok. A feltételezések között az is szerepel, hogy esetleg mégsem Dunába lőtt zsidók lehetnek az áldozatok.

A teljes cikk itt olvasható

támogatás