Marad az egykor náci nyomásra eladott Picasso-festmény a New York-i Metropolitan múzeumban
Egy New York-i fellebbviteli bíróság is elutasította szerdán egy német zsidó üzletember örökösének keresetét, amely a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban lévő The Actor (A színész) című világhírű Picasso-festmény visszaszolgáltatását kérte arra hivatkozva, hogy a család kényszer alatt alacsony áron adta el a képet, hogy elmenekülhessen a náci és fasiszta rémuralom elől.
 A per alatti Picasso festmény: A színész
|
|
| A bíróság indoklása szerint Laurel Zuckerman, az egykori tulajdonos, a néhai Paul Leffmann dédunokahúga túl sokáig várt igénye benyújtásával, csak 2010-ben kérte a festmény visszaadását, amikor már 72 év telt el az eladása óta és 58 év azóta, hogy az a múzeum birtokába került.
Bár a vonatkozó amerikai törvények elismerik, hogy legalább részben igazságot kell szolgáltatni a nácizmus áldozatainak, méltánytalan lenne visszakérni a festményt a Metropolitantől, tekintve, hogy érthetetlenül hosszú késéssel nyújtották be a keresetet, és nem azért, mert sokáig tartott a vagyontárgy hollétének vagy egykori tulajdonosának felkutatása, mindez kezdettől ismert volt – hangoztatta Robert Katzmann, a háromtagú bírói testület vezetője. Már az első fokú bíróság is elutasította 2018 januárjában Laurel Zuckerman keresetét arra hivatkozva, hogy az örökös nem tudta bizonyítani a New York-i törvények szerint, hogy Leffman “kényszer alatt” adta el a spanyol festő 1904-1905 közötti rózsaszínű korszakában készült képet, ami igazolhatná a jogos követelést. A kereset szerint a Leffmann család 1937-ben menekült Németországból Olaszországba. A következő évben Paul Leffmann eladni kényszerült a festményt 12 ezer dollárért, hogy fizethesse Svájcon keresztüli elmenekülésüket a náci Németországgal szövetséges Benito Mussolini rezsimje elől. A Metropolitan Múzeum 1952-ben adományként kapta a festményt és – mint azt a kereset sérelmezte – 2011-ig nem tüntette fel a katalógusban, hogy annak eredeti tulajdonosa Leffmann volt. Az örökös érvelése szerint a festmény 1938-as eladásával a család nem veszítette el jogosultságát. A múzeum ügyvédei azzal érveltek, hogy a férfi tisztességes árat kapott a festményért, nem kényszer alatt adta el. Az első fokú bírói döntés értelmében az 1938-as eladás “magánszemélyek között történt, nem pedig a fasiszta vagy náci kormányok parancsára, nem történt jogtalan fenyegetés, ami megfosztotta volna Leffmannt szabad akaratától”. A bíró elismerte ugyan, hogy “a Leffmann család gazdasági nyomás alatt állt a náci és fasiszta rezsimek teremtette tagadhatatlanul borzasztó körülmények miatt, ezt a nyomást azonban nem az alperes gyakorolta, az állítólagos kényszerre nincs elégséges bizonyíték”. Picasso világhírű festményét 2010-ben restaurálni kellett, mert egy egyensúlyát elveszítő művészettörténész-hallgató beleesett és felszakította a vásznat, amelynek jobb alsó sarkában keletkezett egy 15 centiméteres szakadás. (MTI) |
