Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nyilatkozata a Nemzeti Konzultáció kapcsán

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nyilatkozata a „Nemzeti Konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról” c. körlevél kapcsán

Iványi GáborA Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség bibliai és emberi meggyőződése, hogy a Föld Istené, azt egyik nemzet sem sajátíthatja ki kizárólagos használatra, és az általa kormányozott  területet nem zárhatja el egyetlen oltalmat, segítséget kérő elől sem.

Elfogadhatatlannak tartanánk, ha Magyarország, szemben a zsidó-keresztény-humanista etikai alapon szerveződött Európai Unióval (melynek hazánk teljes jogú tagja) ellentétben, a szülőföldjüket bármiféle fenyegetettség miatt elhagyni kényszerülőket elutasítaná, megélhetési bevándorlóként vagy terrorista gyanús személyekként bélyegezné meg.

Meggyőződésünk, hogy Európának és általában a fejlettebb és erősebb nemzeteknek felelősségük van abban, hogy milyen emberiességi viszonyok alakulnak ki azokban az országokban, melyek természeti kincseikkel és emberi munkaerejükkel oly hosszú időn át (kényszerből vagy szabad akaratból) hozzájárultak a civilizált nyugat megerősödéséhez és meggazdagodásához.

Meggyőződésünk, hogy „a magyar családok és a születendő gyermekek támogatása” nem állhat szemben a segítségre szorulók iránti szolidaritással, már csak azért sem, mert ezt az együttműködést az Unió anyagilag is kiemelten támogatja.

Meggyőződésünk, hogy az Unió az általa kidolgozott, menekültekkel kapcsolatos támogatási rendszere méltányos, hazánkra nem ró elhordozhatatlan terhet, és abban részt venni nemes, Istennek tetsző cselekedet.

A Biblia ismert hősei Ábrahám, Izrael, József, a pátriárkák és leszármazottaik, Mózes, Dávid, a próféták népe, Jézus, Pál mind megkóstolták a bevándorlás, az idegen földön való oltalom keresés nehézségeit. Ebből kiindulva fogadták el isteni parancsként, hogy „Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok…” (5 Mózes 10,19)

Mi, magyarok a honfoglalás pillanatától kezdve, hányatott történelmünk során oly sokszor (Rákóczi szabadságharc, 1849, a XX. század eleje, 1945, 1956, stb.) voltunk kénytelenek otthonunk változtatására, és adhattunk menedéket üldözötteknek, nyithattuk meg határainkat egy sokkal zártabb világban is, hogy szétszakított népek egymásra találhassanak. De gazdagodtunk is mindig kivételes és értékes emberekkel, népcsoportokkal, akik mára nemzetalkotó kisebbségként vagy népünkben felolvadva képeznek egyedülállóan értékes közösséget velünk.

Fontos megemlítenünk, hogy mára immáron olyan magyarok millióit fogadták és fogadják be Európában és világszerte, akik történelmi vagy gazdasági okokból kényszerültek elhagyni az országot.

Magyarország nem zártkert vagy magánterület. Mi, magyarok pedig vendégszerető és együttérző nép vagyunk. Ezért Istentől kapott felelősséggel és az általános emberi humánum iránti elkötelezettségünkkel a menedéket keresők tisztességes támogatása és segítése mellett állunk ki és ezt várjuk országunk vezetőitől is.

 

Iványi Gábor, lelkész

a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke

[popup][/popup]