Magyar zsidó tudósok állásfoglalása nyomán anyakönyvezhető a Sosána név
Egy magyar zsidó házaspár a Sosána nevet szerette volna adni születendő kislányuknak, de kérelmüket az illetékes hatóság – nyelvészeti állásfoglalásokra hivatkozva – többször is visszautasította. Majd összefogott Biró Tamás, Komoróczy Szonja Ráhel és Radnóti Zoltán, akik olyan szakértői indoklásokat tettek le az asztalra, amelyeknek eredményeként 2023-tól már anyakönyvezhető a Sosána név Magyarországon.
Örömteli levelet kapott a közelmúltban egy magyar zsidó házaspár a Miniszterelnökség Hatósági Szakigazgatási Főosztályától. A tájékoztatóban ezt olvasták: „a Sosána női utónév az utónévjegyzékbe felvételre kerül, így az bármely magyar állampolgár számára anyakönyvezhető lesz” – írja a Mazsihisz.hu.
A főhatóság tájékoztatását több hónapos „harc” előzte meg, a házaspár kérését ugyanis korábban többször is elutasították. A házaspár azonban nem hátrált meg, ők ugyanis nem a keresztény Zsuzsanna, hanem kifejezetten a héber Sosána alakot szerették volna anyakönyvezni születendő kislányuknak. A sikert az hozta meg, hogy az ügyben szakértőként állásfoglalást adott dr. Biró Tamás hebraista-nyelvész, az ELTE egyetemi adjunktusa; dr. Komoróczy Szonja Ráhel hebraista, történész, nyelvész, az OR-ZSE rektorhelyettese és egyetemi docense; valamint Radnóti Zoltán főrabbi, a Budapesti Rabbiság igazgatója, az OR-ZSE tanszékvezetője.
Dr. Biró Tamás azzal érvelt, hogy a héber שׁוֹשַׁׁנָּה [ʃoːʃannaː] (jelentése: liliom vagy rózsa) görög-latin közvetítéssel vált az európai kultúrkör egyik legelterjedettebb női nevévé, a szó kiejtést tükröző magyar átírása: sosanna vagy sosána.
A tudós hozzátette: a Sosána, Sosana, Sosanna alakok disszimilációs vagy az asszimilációt elutasító attitűdöt jeleztek, és a 19. századi ortodox zsidó nyelvideológia kiemelt jelentőséget tulajdonított a felismerhetően zsidó nevek használatának. A nyelvi asszimiláció elutasítását midrási (késő ókori rabbinikus) forrásokkal támasztották alé.
A zsinagógai, rituális kontextusban használt héber név használatát preferálták a mindennapokban is, ezek a nevek a 20. század első évtizedeiben a már gyakran szekuláris életet élő, de a cionista ideológiával szimpatizáló közegben terjedtek el modern héber kiejtéssel, és ez történt a Sosanna, Sosána névvel is. Végül számos példa alátámasztásával közölte: megállapítható, hogy a Sosanna, Sosána név a két világháború között használatban volt a magyarajkú cionista zsidók körében, elsősorban Erdélyben, de Magyarországon is.
Dr. Komoróczy Szonja Ráhel rámutatott a név eredetére a Tanach-ban: az Énekek énekében a hagyományos zsidó értelmezés szerint az Örökkévaló a liliomhoz (sosana) hasonlítja a zsidó népet:
„Sáron rózsája vagyok én, a völgyek lilioma. Mint liliom a tövisek között, olyan az én kedvesem a lányok között”.
A tudós szerint talán éppen emiatt vált gyakori és közkedvelt zsidó névvé a bibliai időktől kezdve a mai Izraelig. Dr. Komoróczy Szonja Ráhel is hozott példákat a név 20-21. századi elterjedtségére: Sosana Finkelstein (festőművész); Sosana Kamim (matematikus); Sosana Ribner (sportoló), stb.
Megjegyezte, hogy a név azonosítható, de nem azonos a Zsuzsanna magyar névvel, hiszen igaz, hogy annak eredete a héber Sosana, de egyértelműen keresztény, sőt katolikus konnotációval bíró alakká lett.
A tudós szerint emiatt nem meglepő, hogy a szülők nem a Zsuzsanna, hanem a Sosanna alakot preferálják, ragaszkodva olyan bibliai héber névhez, amely évszázadokon át bevett zsidó név volt.
Radnóti Zoltán főrabbi az állásfoglalásában így fogalmazott: „mint rabbi kijelenthetem, hogy nem sok olyan dolog van, ami komolyabb érveléseket kívánna egy családban, mint az, hogy milyen nevet adunk születendő gyermekünknek”.
Véleménye szerint egy megfelelően megválasztott név nagy hatással van a gyermek és az egész család identitására, hiszen az utónevek héber eredetijének használata többlettjelentéssel bír, de nemcsak a 3500 esztendős zsidó kötődés, hanem a név kiejtésekor fellépő érzelmek tekintetében is.
Radnóti Zoltán is markánsan elkülönítette egymástól a Sosánna és a Zsuzsanna neveket, példaként felhozva a Jirmijahu-Jeremiás, Jichák-Izsák, Joná-Jónás, Elijahu-Illés, Joszef-József neveket. Ezek ugyanis a magyaros változatban elveszítették eredeti jelentésüket: Jirmi-Jáhu: Isten, emelj fel engem!; Jichák: nevetni fog; Joná: galamb; Elijahu: Jáhu, az én Istenem; Joszef: legyen nekem még (gyermekem) vagy elvitte (a szégyenemet).
A főrabbi érvelése szerint ebben a névcsoportban az a közös, hogy az eredeti jelentés eltorzult változata jelenik meg a magyar utónévben, ami formájában talán, ám értelmében már semmi esetben sem hasonlít a héber szóra, az eredetijét azonban mégsem engedélyezik.
