Magyar média és külügy menni Gáza

 

Az elmúlt években több mint nyolcezer rakéta érte Izrael déli részét – ez nemigen érdekelte a világ külpolitikai újságírását, hiszen ami nem hír, az nem hír, a vélemény attól még szabad. Ha az elmúlt években nyolcezer rakéta érte volna New Yorkot, Berlint vagy Felcsútot, az már talán átlépett volna bizonyos ingerküszöböket.

Hír attól lesz egy ilyen non event, ha a megtámadott visszavág. Na, azt már nem – mondja ki a verdiktet szinte egyöntetűen a világsajtó. Hiszen azzal beindul a… na mi? A gyakorlottak már tudják: az erőszak spirálja, az.

Ha a zsidó állam nem hagyja, hogy a megsemmisítését alapokmányba is iktató eszement fanatikusok szétbombázzák a városait, civiljeit fenyegessék, gyerekei az iskolapad alatt szorongva várják meg az iráni Fadzsr-5 rakéták okozta légiriadót, polgárai fél percet kapjanak, amíg eljutnak a zuhanyzóból az óvóhelyre – akkor ezzel nevezett zsidó állam tesz a gyűlöletért, aránytalanul csap oda, az ótestamentumi bosszú elvét alkalmazza (még jó: ők a bosszú népe), és hozzájárul az erőszak spiráljának felpörgetéséhez.

A Hamász ebben a kontextusban legfeljebb udvariatlan lehet, Izrael viszont háborús bűnös.

Az események időzítésének elemzésében élenjáró konspirációs szakértők, valamint a Kormányon Lévő Zsidók Magatartását Vizsgáló Nemzetközi Intézet munkásságának köszönhetően ezúttal új dimenzióval bővült a gázai konfliktussal kapcsolatos magyarázatok köre: közeledik az izraeli előrehozott választások időpontja, ezért a jobboldali (természetesen háborúpárti) Netanjahunak elemi érdeke szétcsapni (természetesen aránytalanul) az arabok között. Ja, mert annyira vérszomjas az izraeli elektorátus.

Jó lenne azonban nem elmenni amellett a – magyar országimázsnak sem közömbös – fejlemény mellett, hogy legalább a magyar média felzárkózott a világszínvonalhoz: a két vezető politikai napilap kommentátorai balról is, jobbról is egyöntetűen vallják: az izraeli válaszcsapások legfontosabb oka a közeledő választások ténye.

“Kilőtték a Hamász katonai vezetőjét válaszul Izrael folyamatos rakétázására. Majd megkezdték a Védelem oszlopa műveletet, amelyben több rakétaindító-állást és fegyverraktárat semmisítettek meg. Netanjahu miniszterelnök bosszúálló arcát mutatja” – írja Miklós Gábor (Népszabadság), morális egyenlőségjelet téve a két hadviselő fél között: “A Hamász létének feltétele, ha provokálja a katonailag erősebb Izraelt. Ez az érdeke Iránnak (…). És jól jön a háborús helyzet Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek is. Ő éppen választási kampányt folytat honvédő mezben.”

Ha ez a baloldal, akkor maradnának a jobbközép, konzervatív lapok, amelyek kommentátorai világszerte Izrael Állam hű barátai a bajban. Nem így idehaza.

“Soha nincs jobb pillanat a háborúra a mostnál. A háborúk nem csak úgy hirtelen elhatározásból születnek, ezt is megszervezték nagyon ügyes és nagyon tapasztalt szakértők. Hiszen jön a választás Izraelben, s tudni lehet, hogy ott a politikusok katonaként kezdik, majd a fegyverek árnyékában szerzett hírnevüket alakítják át szavazatokká” – vélekedik Sitkei Levente (Magyar Nemzet), aki egészen komolyan ilyet is leírhatott: “Az ultramodern izraeli hadsereg sem mehet biztosra egy menekülttáborban, de sajnálatos, erre a háborúra, úgy látszik, most az országnak szüksége van. Izraelnek ugyanis nem a béke az elsődleges, hanem a biztonság.”

Bizony, ilyenek ezek. Magyarország bezzeg simán hagyná, hogy Románia, Szlovákia vagy a Koszi klán Kasszám rakétákkal lője Debrecen-Külsőt, sőt odanyújtanánk feléjük a másik orcánkat is.

Persze mit várunk egy olyan országtól, amelynek külügyminisztériuma annyit bír kinyögni az ügy kapcsán, hogy “nagyon sajnálatosnak” tartják a kialakult helyzetet, “együtt éreznek” az áldozatokkal, és azt szeretnék, hogy “Izrael és a palesztinok az erőszakot beszüntetve, békés úton rendezzék konfliktusukat”. Budapest szerencsére tudja a megoldást is, nem tudom, Bibi és a Hamász miért nem Martonyihoz, vagy legalább Szijjártó Péterhez fordul: “a megoldás alapja egy szuverén, önálló és életképes, a szomszédaival békében élő palesztin állam létrejöttével valósulhat meg”, ami azért is jó ötlet, mert akkor a még mindig kicsit szétszórtnak, ad hoc-nak tűnő Hamász-akciók végre fix talajon, szervezett keretek között folytatódhatnának.

Éppen csak azt nem tették hozzá, hogy buzzinga.