Magyar-e a nagypapa?
Magyar Nemzet 2015. július 25-i és a Napi Gazdaság 2015. augusztus 2-i számában Ujváry Gábor azzal vádolja Hóman politikusi szerepének – szerinte – „túlbuzgó” kritikusait, köztük engem is, hogy „a tényekkel keveset törődve közlik megfellebbezhetetlen véleményüket”, amelyeknek „semmi közük a könnyen ellenőrizhető valósághoz”. Jelen írásban éppen ezért a fontosabb dokumentumok forrását is megjelölöm, sőt néhány fényképet is közlök a „könnyen ellenőrizhető” valóságról.
Vitatom Ujváry véleményét, amely szerint az antiszemitizmus Hóman számára mintegy mellékes, a „működését amúgy sem meghatározó” dolog lett volna. Vitatom, hogy Hóman antiszemitizmusa esetében „egyszerre többféle igazságot lehet megfogalmazni”. Hóman 1932 és 1942 között volt néhány hónapos megszakítással kultuszminiszter. Miniszteri működésének jó része arra az időre esett, amikor a zsidótörvények voltak érvényben. Ezalatt Hóman – vezető pozícióban – a zsidók állampolgári jogainak folyamatos lerombolására törekedett, el egészen a deportálás követeléséig. Tudomásul veszem, hiszen mi mást tehetnék, hogy a Veritas Intézetben ez „csupán egyetlen szempont” a sok közül, s hogy Ujváry szerint ezen szempont szem előtt tartása „mindenképpen beszűküléshez vezet”.
A tág történelmi perspektívára oly kényesen ügyelő veritasos szemlélethez nyilván jómagam nehezen érhetek fel, ha egyáltalán. De azt tarthatatlannak vélem, hogy a zsidótörvényektől a deportálásokig vezető folyamat a „többféle igazság” álságos bűvszava alatt bagatellizálódjék. Szó sincs arról, hogy Hóman idejében a deportálásokról ne lehetett volna ismerni a rettenetes igazságot. Nem számít, hogy Hóman tudott-e a gázkamráról. Éppen elég volt annyit tudnia, amennyit 1944 nyarán a magyar pályaudvarokon is tudni lehetett: a kifosztott zsidó nőket, gyermekeket és férfiakat magyar hatósági személyek százezrével tuszkolták fel a deportáló vonatokra. Tanúképpen cikkem végén Bethlen István miniszterelnököt idézem meg.
Hóman kezdeményező szerepe a zsidótörvényekben
Ujváry szerint nem felel meg a valóságnak, hogy Hómannak kezdeményező szerepe lett volna a zsidótörvények meghozatalában. Néhány éve Ujváry még másképp – helyesen, a valóságnak megfelelően – gondolta. Akkor ezt mondta: „nagyon jól tudjuk, hogy Hóman Bálint […] szerepet játszott valóban mindkét zsidótörvény-javaslat kidolgozásában” (http://www.homanbalintalapitvany.hu/ujvary.html). És pontosan az is történt, amit Ujváry régebben mondott, nem pedig az, amit újabban mond. Hóman 1938. február 1-jén – az első zsidótörvény előkészületeként – a zsidók jogainak korlátozására tervet nyújtott be Darányinak (Budapest Főváros Levéltára, népbírósági iratok – 293/1946, Szálasi-per, 7596-7597, Hóman Bálint előterjesztése Darányinak). Hóman a 6. pont alatt sorolja fel a zsidók jogainak korlátozásáról szóló javaslatait. A terv az első zsidótörvény közvetlen előzménye, hiszen a numerus clausus (1920. XXV. tc.) után egészen a Hóman-féle beadvány időpontjáig nem született új törvény a zsidók jogainak korlátozásáról.
