Magas rangú izraeliek a KGB egykori ügynöklistáján

Parlamenti képviselőket, sőt egy vezérkari tábornokot is beszerveztek a zsidó államban a KGB 1992-ben nyugatra dezertált tisztjének, Vaszilij Mitrohinnak az archívuma szerint

– ezt közölte szerdán a Jediót Ahronót című izraeli újság internetes hírportálja, a ynet.

Mitrohin, a KGB archívumának egyik vezető dolgozója a Szovjetunió összeomlása után, 1991-ben sétált be az általa kimásolt, illetve kijegyzetelt dokumentumokkal a moszkvai brit nagykövetségre, és egy évvel később már Nagy-Britanniában élt. Dezertálása után volt szovjet ügynökök hada lepleződött le Angliában, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban, becslések szerint világszerte mintegy ezer titkos ügynök kilétére derült fény. Cambridge-ben őrzött dokumentumait, az úgynevezett “Mitrohin-archívumot” a brit hatóságok 2014 nyarán nyitották meg a kutatók előtt.

A Jediót Ahronót szakértői tanulmányozták az iratokat, s az izraeli újság pénteki, hétvégi számában részletes leleplező beszámolót közöl annak számos, eddig nem publikált izraeli vonatkozású dokumentumáról.

Az egykor szigorúan titkos dokumentumok szerint a szovjet titkosszolgálat Izraelben egészen magas szinten is ügynököket működtetett: parlamenti képviselőket, hírszerzésben dolgozókat, biztonsági szempontból érzékeny területeken alkalmazott mérnököket, sőt a hadsereg egyik magas rangú tisztjét is.

Egyik csapásirányuk a politikai pártok voltak: három Kneszet képviselő dolgozott a KGB-nek. Egyikük fedőneve Grant volt, s az iratok szerint Beér-Seva közelében, a Suval nevű kibucban élt. Nem volt nehéz azonosítani: Elazar Granot költő és politikus, a Mapam nevű baloldali párt képviselője, a nyolcvanas években a Kneszet külügyi és biztonságpolitikai bizottságának tagjaként dolgozott titokban a szovjeteknek.

A Mitrohin-archívum szerint Jurij Kotov KGB-tiszt szervezte be még a hatvanas évek elején, de a kapcsolat 1967-ben, a tel-avivi szovjet nagykövetség kiürítése után megszakadt.

Fia, Dan Granot emlékezetében máig él a diplomata rendszámú kocsin olykor hozzájuk érkező éjszakai látogató, aki “kiváló vodkát és csodálatos magyar szalámit hozott”. De fia szerint Elazar Granot “nem fért hozzá titkos információkhoz, és így még ha akart volna, se tudott volna kémkedni”.

A ynet szerint nem csak a politikusok, hanem a mérnökök között is voltak beépített emberek. Egy Boker, vagyis reggel nevű, az 50-es években beszervezett ügynök a szigorúan titkosnak minősített nemzeti vízmű programban, a Dzsimi fedőnevű ügynök a repülőgépiparban, a Lavi típusú repülő tervezésén, egy harmadik mérnök pedig a Merkava tank fejlesztésén dolgozott – s mellesleg jelentett munkájáról a szovjeteknek.

A teljes egészében csak pénteken, a lap hétvégi mellékletében nyilvánosságra kerülő listán szerepelnek még a médiában dolgozó izraeliek, és egy rejtélyes Malinka nevű ügynök is, aki főállásban az izraeli hírszerzésben, a Sin Bét belbiztonsági szolgálat elhárítással foglalkozó részlegén dolgozott.

A legnagyobb hal azonban egy magas rangú katonatiszt volt, ugyanis a dokumentumok tanúsága szerint a KGB-nek sikerült beszerveznie a vezérkar egyik tábornokát is.

Az ő nevét 1993-ban, a Mitrohin-iratok megszerzésekor a brit titkosszolgálat átadta Izraelnek. A yneten meg nem nevezett lebukott tábornokot egészségi állapota, valamint az ügy kínossága miatt Izrael nem állította bíróság elé, és a tábornok hamarosan meghalt.