Ma 221 éve, ezen a napon:

1791. december 23-án írta alá Nagy Katalin cárnő a Letelepedési övezetről szóló rendeletet. Ennek értelmében a cári birodalmon belül a zsidók csak a nyugati határszélen lakhattak – nagyjából azokon a területeken, amit a cári Oroszország Lengyelország felosztásával szerzett meg magának.

Korábban Oroszországban csekély létszámú zsidóság élt, s a lengyel területek megszerzésével szakadt a nyakába egy százezres nagyságrendű zsidó népesség.

A rendkívül mozgékony és találékony zsidók igen gyorsan megjelentek (volna) az ország messzi területein, ám ezt a zsidókat mély ellenszenvvel figyelő orosz hatalom mindenképpen meg akarta gátolni. A követelést konkrétan az orosz kereskedők fogalmazták meg: a cárnő védje meg őket a zsidó konkurenciától.

Így zárták be a zsidókat addigi lakhelyükre, miközben addigi megélhetésük – a gazdasági szimbiózis a lengyel nemességgel – javarészt megszűnt, már a korábbi háborúk következtében is.

A zsidóknak ezzel nyakába szakadt a cári Oroszország kietlen, reménytelen nyomora. Történt mindez abban az esztendőben, amikor a franciaországi zsidók, a forradalom nyomán, már polgári egyenlőségét élveztek.

Mindezzel nem ért véget a zsidókat sújtó oroszországi rendeletek sora: az övezeten belül is kitiltották őket nem egy városból; 1827-ben kiterjesztették rájuk a katonai szolgálatot; később korlátozták számarányukat az egyetemeken, stb.

A rendelet, számos más, jogfosztó szabállyal együtt  egészen 1917-ig érvényben maradt, amikor a cárt felváltó ideiglenes kormány eltörölte azt.