… néhány nappal ezelőtt avatták újra a Pásti utcai Ortodox Zsinagógát.
B. P. barátom három héttel ezelőtt megkért, hogy írjak néhány gondolatot…amolyan debrecenit… és olyat ami a zsidóságról is szól… és mi legyen a cím? – kérdeztem. Levél apámnak – hangzott azonnal a válasz.
Levél Apámhoz!
(levéltöredék)
(töredék egy élethez)
(avagy élettöredék)
…egyszer sem szólítottalak így.
nekem mindig apa vagy apu voltál.
és az vagy ma is.
… akkor most újra kezdem a levelet:
Drága Apa!
az első levél, nem tudom lesz-e több,
csak azt, hogy írnom kell.
mert megígértem neked.
még akkor, amikor jártunk azokra a nyavalyás kezelésekre.
ha elkészül, elmondom.
elmondom, milyen lett,
erről akkor beszéltünk, amikor mindketten tudtuk – ott legbelül -,
már nem lesz erőd ahhoz, hogy láthasd,
de azt nem, hogy a szó is kevés lesz.
emlékszel?
akkor kezdték felújítani, amikor kiderült, hogy beteg vagy.
minden egyes alkalommal a kezelések vagy a vizsgálatok után, ha mentünk haza,
erre kellett jöjjünk.
megálltunk az utcában, és az autóból figyeltük,
mit csinálnak a munkások.
nem értettem, miért olyan fontos neked, ha csak egy pillanatra is, de itt lehess,
lásd az utcák fényeit, halld azt a tompa morajlást
ami a piac utca felől minden alkalommal megérint,
érezni az ódon házakból párolgó dohos illatot,
melyek a régmúlt indián füstjelei.
szép lesz ez, fiam. szépnek kell lennie.
már nagyon kopott volt – mondtad,
kopott, mint a zsidóságunk
(poros, vakolata hullott zsidóság),
elvesztve a falak korábbi színeit, megfakultan hivalkodott a jelennel.
a falakon a csupasz tégla kilátszott,
mint testből kibontott szív.
szeretted ezt a helyet, a hangulatot, ami elvitt messzire, a dédszüleink világába.
ez volt a te egyik világod,
és ez lett az én egyik világom is.
a másik?
a másik valahol Erdély hegyei között,
ott, ahol a kanyargós Maros incselkedik azokkal a dölyfösen álló nagy hegyekkel.
sajátos világ, amolyan mesebeli.
mesebeli király mesebeli birtokai.
(az utolsó napokra csak ez maradt meg.)
ebben a mesebeli világban, valahol hetedhét országon túl
ott vagyunk mi.
harcolunk a kitalált jó mellett és próbálunk valami nagy ellenséget legyőzni.
mintha mi lennénk önmagunk ellensége. és ha szerencsénk van, akkor igazi királylány is jár
a bátorságunkért. azért, hogy kiálltuk a próbát. a próba itt van a szívben.
