Leon Botstein karmester: a zene segíthet feloldani a rasszizmust

Bár a zenének megvannak a korlátai és önmagában nem elég, mégis segíthet feloldani a rasszizmust és az emberek közti ellenségeskedést – mondta az MTI-nek Leon Botstein amerikai karmester annak kapcsán, hogy vasárnap koncertet vezényel a Zeneakadémián a holokauszt áldozataira emlékezve, a magyar zsidóság deportálásának 70. évfordulója alkalmából, a kormány által meghirdetett Magyar Holokauszt Emlékév keretében.

A koncerten a pályáját Izraelben kiteljesítő Pártos Ödön, a munkaszolgálatosként az ukrajnai fronton elhunyt Weiner László, a katolikus hitre áttérő, s főművének egy latin misét valló Gyopár László, az 1944 júliusában ismeretlen helyen mártírhalált halt Nádor Mihály, valamint a zsidóbarátsággal és náci kollaborációval egyaránt megvádolt Dohnányi Ernő műveiből válogatnak.

Mint Leon Botstein felidézte, ugyanezt a műsort Hungary Torn (Szétszakított Magyarország) címmel tavaly tavasszal már nagy sikerrel bemutatták a New York-i Carnegie Hallban.

“Az ötlet Bársony Pétertől származik, és nagy örömmel mondtam rá igent, hiszen zenekarommal, az Amerikai Szimfonikus Zenekarral egyik fő célkitűzésünk, hogy ritkán játszott műveket ássunk elő és mutassunk be a közönségnek. A téma azért is közel áll hozzám, mert kutatóként sokat foglalkoztam az Osztrák-Magyar Monarchia, majd a térség két háború közötti kulturális életével, főleg zenéjével és az itteni zsidó kultúrával. Ráadásul látom azt is, hogy a cseh vagy a német zsidósággal ellentétben a magyar zsidóság egykori virágzó kultúrája, különösen a zeneszerzők életműve, szinte teljesen ismeretlen az Egyesült Államokban” – magyarázta Botstein.

Pártos Yizkor (In Memoriam) című darabja, Weiner Nyitánya és Gyopár Credója mellett, a koncert egyik kiemelkedő darabja Dohnányi Szegedi miséje, melyet a komponista a szegedi Fogadalmi-templom felszentelésére szerzett, bemutatója 1930. október 25-én volt a szerző vezényletével.

“Dohnányit sok vád érte, amiért például az 1940-es években még Németországban koncertezett, miközben Bartók már emigrált, Kodályt pedig letartóztatták. Már idősödő ember volt, aki szerette a hazáját, és zenélni akart. Nem volt rossz ember; kétségtelenül nem volt hős sem, de egy ilyen mércének a legtöbben nem felelnénk meg. A fasisztákkal szimpatizáló felesége azonban bizonyosan rossz hatással volt rá” – fejtegette Leon Botstein, hozzátéve: a komponista végül az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1960-ban halt meg, viszonylagos ismeretlenségben.

A karmester az “igazi felfedezésnek” Nádor Mihály gyönyörű, romantikus hegedűversenyét tartja: “Nádor már idős emberként, a gettóban fejezte be a 20. század legelején elkezdett művét. A darab itt szerzett utolsó, harmadik tétele egészen megrendítő módon a századforduló romantikájához nyúl vissza; Nádort a halál kapujában nosztalgia fogta el…“.

Leon Botstein az Amerikai Szimfonikus Zenekar vezetése mellett egy New York államban működő magánegyetem, a Bard College rektori székét is betölti 1975 óta. Az intézményben számos magyar diák tanul – elsősorban a zenét -, és élénk partneri viszonyt ápolnak a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiával is. Botstein emellett az ugyancsak Budapesten működő Közép-európai Egyetem (CEU) igazgatóságának elnöke is.

“Nagyon fontosak számunkra a magyarországi kapcsolatok. Sok diák érkezik hozzánk innen, különféle egyetemekről, és tőlünk is jönnek diákok a CEU-ra. Ezeket a régóta olajozottan működő kapcsolatokat tovább szeretnénk építeni” – hangsúlyozta.

Botstein szerint a zene és az oktatás egyaránt fontos szerepet játszik abban, hogy meghaladhassuk az ellenségeskedést. “Az oktatás egyik lényege, hogy megtanítja az embert megváltoztatni a véleményét, ha a tények ezt megkövetelik. Nelson Mandela nagy érdeme az volt, hogy párbeszédet kezdett egy nagyon kényes témáról, az apartheidről. Tehát a lényeg az, hogy ne kendőzzük el a kellemetlen tényeket sem, hanem beszéljünk róluk: ez vonatkozik a holokauszt feldolgozására is” – húzta alá.

A felvetésre, hogyan töltené meg közönséggel a magyar főváros utóbbi hónapokban megsokszorozódott koncerttermi helyeit, felidézte Classics Declassified (klasszikusok közérthetően) elnevezésű programját, melynek keretében először bevezető előadást tart a közönségnek, majd zenekarával bemutatja a művet, végül kérdésekre válaszol.

“A klasszikus koncertek látogatása a történelemben mindig is az idősebb korosztály kedvelt időtöltése volt. Ahhoz, hogy ma a fiatalokat meg tudjuk szólítani, olyat kell nyújtanunk, ami foglalkoztatja őket. Nem a mű zenei anatómiájáról kell beszélni, hanem például azokról a politikai körülményekről, amelyekben a darab megszületett. Lehet ecsetelni az irodalommal, a képzőművészettel való kapcsolatát, és általában azt, hogy mi teszi a művet korszakalkotóvá” – fejtegette.

A karmester szerint a zene élvezetéhez nem kell feltétlenül érteni hozzá, mint ahogy egy könyvet és egy festményt is élvezhetünk annak ellenére, hogy sohasem írtunk irodalmat vagy ragadtunk ecsetet; ezzel együtt az alapfokú zenei nevelés fontos hátteret ad – tette hozzá.

A vasárnap esti hangversenyen a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a Nemzeti Énekkar lép fel (karigazgató Antal Mátyás), neves hazai énekes szólistákat, illetve Bársony Péter brácsa-, Kelemen Barnabás hegedű- és Lengyel Zoltán orgonaművész játékát is hallhatja a közönség.

“Az árnyék völgyében járva…” mottójú koncert a Magyar Holokauszt Emlékév hivatalos programsorozatának részeként valósul meg. A Zeneakadémia Koncertközpont által rendezett zártkörű hangverseny célja annak bemutatása, hogy a történelem eme sötét fejezete a magyar kultúrának is pótolhatatlan veszteséget okozott – olvasható a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium közleményében. A koncert megrendezését a kormány 25 millió forinttal támogatta.