Látogatás egy szlovákiai Holokauszt emlékhelyen

A Szeredi Holokausztmúzeum bejáratánál állunk, bebocsátásra várva az egykori munka- és gyűjtőtábor területére. Közben a szomszédos laktanyából hangos fegyverropogás, katonai induló pattogó üteme és menetelés hangja szűrődik ki az utcára. Az élmény autentikus és mellbevágó. Most csak egy rituálé, de a múlt század derekán ezek a hangok életről vagy halálról szóltak.

A szeredi múzeumot robusztus szögesdrótos betonkerítés zárja el a külvilágtól, a súlyos fekete vaskapu szigorúan figyelmezteti a belépőt arra, nehéz helyre érkezik, amely emberi szenvedésektől, egy kegyetlen rendszer által elkövetett megaláztatásoktól és embertelen tettektől terhes. A területen öt barakk húzódik, ezekben ma a múzeum állandó és időszakos tárlatai találhatók, a távolban még látható a táborparancsnok háza, ahol egykor a brutalitásáról híres Alois Brunner, Adolf Eichmann jobbkeze is lakott. Brunner 1944 szeptemberétől volt a szeredi tábor parancsnoka, amely onnantól már nem munkatábornak, hanem koncentrációs tábornak számított. A kiállított darabok közt az ő bőröndje is megtalálható, amelyben állítólag egy mosdókagylót is magával hozott Párizsból.

Két barakk közötti placcon egy restaurált marhavagon áll. A zsidók koncentrációs vagy gyűjtőtáborokba való deportálása során egy ilyen, mindössze húsz négyzetméteres vagonba minimum negyven, de a deportálások második hullámában már akár nyolcvan embert is bezsúfoltak egy kanna vízzel és egy üres vödörrel a biológiai szükségleteik elvégzésére. Lektoraink elmondják, a restaurálás során meghagyták a vagonban azokat a véséseket, feliratokat, amelyeket az elhurcoltak karcoltak bele a deszkába. Hozzáteszik, bátran lépjek be, nézzem meg közelről, de valahogy nem visz rá a lélek.

A múzeumot 2016 januárjában, a holokauszt világnapján nyitották meg az egykori szeredi munka- és gyűjtőtábor területén, hogy mementóul szolgáljon a jelen és az utókor számára. Fő arculata az oktatás, a pedagógiai foglalkozások levezetése és a holokauszttúlélők emlékezetének ápolása. Szereden ritka a magyar szó, így meglepődöm, amikor az intézmény igazgatója, a túlélők emlékezetével foglalkozó neves etnológus, Martin Korčok magyarul fogad bennünket, mi több, az idegenvezető lektoraink is magyarul kezdik bemutatni a múzeum tárlatát. Martin Korčok kiemeli, nagyon fontos, hogy magyar nyelven is működjenek a programjaik, és így a magyar iskolákat is meg tudják szólítani. Elmondja, a mátyusföldi kistérség magyar oktatási intézményeinek többsége látogatja a múzeumot, és bekapcsolódik az edukációs programokba, de örülnének, ha távolabbi régiókból is érkeznének magyar iskolák, hogy számukra is közelebb hozhatnák a holokauszt súlyos témáját.

Mivel a látogatók nagy része diákokból áll, a múzeum öt oktatási programot kínál az iskolák számára. Horváth Krisztián, az oktatási programért felelős lektor hozzáteszi, az iskolák leginkább a gyermekholokausztról vagy a tábori szökésekről szóló programot választják. Ő maga nagyon fontosnak tartja a roma holokauszt témáját is, amelyről már több iskolában tartottak kihelyezett előadást.

Teljes cikk