Sárközi Mátyás: Erősödött a britek antiszemitizmusa?

Az Egyesült Királyságban és Franciaországban található Európa két legnagyobb létszámú izraelita népcsoportja, a szigetországban mintegy 400 ezer a zsidók száma. Társadalmi súlyuk jelentős. Kimutatások szerint 2018 rekord-év volt az antiszemitának ítélt nagy-britanniai atrocitások terén: 1.652 ilyen esetet jegyeztek fel, ami 16 %-os növekedés az előző évhez viszonyítva. Valóban erősödött az antiszemitizmus, és általában mondható-e, hogy veszélyes mértékű? Úgy hiszem, nem egészen erről van szó, hanem események összejátszásáról, illetve két fogalomnak: az antiszemitizmusnak és az izraeli politika bírálatának az összemosásáról.

Délután két iskolai osztályra való elemistával utaztam együtt hazafelé Hampstead-be a londoni metrón, biztosan valamiféle kiállításról jöttek, mindössze néhány tanár felügyelete alatt. Minden kisfiún kapedli volt, néhányat még a fülei mellett növesztett tincsről is azonosítani lehetett. Élénkek voltak, de nem hangoskodtak. A metró Északi Vonalára gyakran szállnak fel múzeumlátogatásról vagy rendezvényről hazatérőben a Golders Green zsidónegyed felé tartó gyerekcsoportok, az utasok nem bámulják meg a kapedlis kisiskolásokat, úgy érzik, tulajdonképpen nem másfélék, mint a saját gyerekeik.

Ám egy tanulmányban nyer említést, hogy valakit mennyire felháborított az irodai munkatársa megjegyzése mikor az illető ezt mondta: – Legközelebbre a Golders Green-i metróállomás esik hozzánk, de én inkább buszon járok, nehogy együtt kelljen tolonganom – mint kifejezte – az „Úr választott népének” fiaival. Nos, ennek már meglehetős antiszemita kicsengése van, szarkazmussal tetézve.

A britek Izrael állam és a palesztinok szembenállásáról sokat olvashatnak a lapokban, s láthatnak jónéhány tényfeltáró riportot a tévében. Sokan a palesztinok mellé állnak. A szocialisták vezetői is hangoztatják, hogy a párton belüli, antiszemitizmusként elkönyvelt jelenségeket nem zsidóellenességként kell megítélni, hanem az izraeli kormány bírálataként. A palesztin nemzeti törekvések támogatásáról van szó, nem zsidógyülöletről. Viszont egy vidéki választókerületben legújabban képviselőtestületi jelölteket kellett visszaléptetnie a Munkáspártnak, mert – ki tudja miféle indíttatástól vezettetve -, „a cionizmus világveszélyét” emlegették pártgyűléseken. Egyikük Palesztina védelmére kelve egyenesen azt találta mondani, hogy „Izrael náci ország.”

Ilyesmi korábban elképzelhetetlen lett volna, hiszen Jeremy Corbyn előtt a brit Munkáspártot a zsidó Ed Milliband vezette, a szocialisták és a zsidóság viszonyát pedig meghatározta, hogy a Nagy-Bitannia által befogadott kilencven ezer európai menekült, aki a hitleri fasizmus terjeszkedése elől keresett oltalmat, túlnyomó részt baloldali érzelmű volt.

A Munkáspárt köztiszteletnek örvendő veteránja, Dame Margaret Hodge korábbi művelődési miniszter, német zsidó menekült szülők gyermeke, különöen érzékeny minden antiszemita jelenségre. Rosszalja, hogy míg közel 700 antiszemita kiszólás hangzott el munkáspártiak részéről, végül csak tizenkét személyt zártak ki emiatt. (Hetvenkilencen saját elhatározásukból kiléptek, amikor kérdőre vonták őket.)

Joggal érheti bírálat a brit Munkáspártot azért, mert nem lép fel elég keményen és egyértelműen az antiszemita jelenségekkel szemben. Úgy tűnik, hogy a pártot vezető Jeremy Corbyn hintapolitikát folytat. 2014-ben elment megkoszorúzni azoknak a palesztinoknak az emlékművét, akik a PFSZ tunéziai központját ért izraeli légitámadásban vesztették életüket[i], nem rég viszont videófelvételen kért bocsánatot a Labour egyes holokauszt-tagadó aktivistái által megsértett brit zsidóságtól.

A tavaly feljegyzett antiszemita megnyilvánulások számát nézve tudnunk kell, hogy zéró tolerancia a szigetországban is létezik, így minden incidens jegyzőkönyvezésre kerül, még az is, ha egy kapatos kocsmatöltelék odavetett durva megjegyzéssel lezsidóz valakit az utcán, látens vagy nyilt idegengyűlöletének megnyilvánulásaként.

A legelítélendőbb feljegyzett incidensek egyike mutathatna valódi súlyosbodást az angliai antiszemitizmus terén, történt ugyanis, hogy egy ház bejáratához az ott lakó család hanuka idején fémből készült hanukiát, azaz a hétágú menórától plusz egy vagy két ággal különböző hanuka-díszt tett fel, és vandálok ezt, a falról lefeszítve, horogkereszt alakúra görbítették, úgy tették vissza. Ez már igazi, fasiszta lelkületű zsidógyűlölettel egyenlő. De a nyomozók felderítették, hogy a tettesek nem angolok, hanem Londonban karácsonyozó amerikai fiatalok voltak.

A zsidógyűlölők egyik legerősebb brit szervezete korábban, az alapítása, 1987 óta eltelt ötven esztendőben, a National Front volt (amely képviselőt sohasem tudott bejuttatni a Parlamentbe, csak néhány helyi önkormányzati helyet szerzett). Ez a párt a fehérbőrűek felsőbbrendűségét hirdeti, militarista szellemével a hitleri nácikat igyekszik utánozni. Régebben felvonulásokat tartott. Érdekes szociológiai jelenség, hogy tagjai nagy számban kerültek ki a szervezett munkásság soraiból. A National Front eltökélt antiszemitizmusa idegengyűlöletből eredt, a jövevényeket nem tartotta méltónak az integrációra.

Amikor a hajdani gyarmattartó, majd gyarmatait felszabadító és a Brit Nemzetközösség létrehozása útján a betelepedésre is módot nyújtó Nagy-Britanniába özönleni kezdtek a főként barna- vagy feketebőrű bevándorlók, a Nemzeti Front áttért antiszemita botránykeltésekről a színesek háborgatására, sorra szervezte rendbontásait, a néger- vagy paki-veréseket. Nem csak a rendőrség határozott fellépésének és a bíróságok által kirótt büntetéseknek tudható be, hogy ez teljesen leállt, hanem annak is, hogy az évek során a bevándorlók példaszerűen integrálódtak, immár a tízmilliós London főpolgármesterétől a belügyminiszterig egész sor vezető politikus színesbőrű bevándorlók leszármazottja, társadalmi szerepük épp úgy nőtt, mint a brit zsidóságé, miközben a National Front eljelentéktelenedett, már csak néhány ezer tagja van.

A zsidóság, azokban az országokban, ahol ennek semmi akadálya nincs, így Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, de mondhatjuk, hogy szerencsés történelmi időszakokban Magyarországon is, kész a társadalmi beilleszkedésre, még akkor is, ha eközben vallását és vallási szokásait esetleg megőrzi. A zsidó tehetség és szorgalom a brit szigetországban mindig elnyerte jutalmát. Zsidók, országépítő munkásságuk királyi jutalmaként bekerülhettek akár a Lordok Házába is (közöttük három Magyarországról bevándorolt: Balogh Tamás és Káldor Miklós közgazdász, valamint Bauer Péter jogász). Ezzel párhuzamosan a zsidók társadalmi befolyása növekedett, az antiszemitizmus visszaszorult, gyengülő, főként látens jelenséggé. Mert azért még létezik, főként a kirekesztő-szelleműk jobboldali ultranacionalisták köreiben. De az angolok többségét arra nevelték, hogy aki brit útlevelet hord a zsebében, az lehet bármiféle fajú vagy vallású, mindenképp a nemzettest egyenértékű tagja.

Az antiszemita incidensek statisztikailag jelentős száma érzésem szerint nem a zsidógyülölet növekedését jelzi, inkább azt, hogy az emberi jogok védelmében Nagy-Britanniában immár a legkisebb atrocitásra is a törvény erejével csapnak le.

Felmerül a kérdés, hogy a keresztény Anglia, amely üldözötteket oly sokszor fogadott be az évszázadok során, napjainkban miért zárkózik el a közel-keleti menekültek (és migránsok) letelepítésétől. Bizonyára egyrészt azért, mert dolgai intézésébe és törvénykezése működésébe nem tűr beleszólást, így az Európai Unió nem kényszerítheti menekült-kvóták elfogadására, s elvei fenntartása érdekében kész kilépni az unióból. De meglehet, ok az elzárkózásra az is, hogy a brit zsidóság és a brit Allah-hívők jelenleg békés egymás mellett élését kívánják megóvni. A szigetországi zsidók túlnyomó része tart attól, hogy tömeges iszlám bevándorlás zsidó ellenes atrocitásokhoz vezetne.

[i] Sokak szerint Corbyn valójában az izraeli sportolók 1972-es müncheni lemészárlásával kapcsolatba hozható palesztinok sírját koszorúzta meg.
Lásd: http://www.szombat.org/hirek-lapszemle/corbyn-jelen-volt-a-muncheni-olimpiai-meszarlassal-kapcsolatba-hozott-palesztinokra-valo-emlekezesen
(a szerk.)