Archleb Gály Tamara: Nyugtalanítóan nő a szélsőséges politika támogatottsága

 Az antiszemitizmus szakemberei e téren Szlovákiában főleg Gyárfášová Oľga, Mesežnikov Grigorij, Velšic Marián stb., így az ő kutatásaik eredményeiből merítek.

Szlovákiában, akárcsak Magyarországon s másutt Közép-Európában a zsidóüldözés a zsidóság majdnem teljes kiirtásával a II. világháború befejeződése után sem ért véget. Mint tudjuk, nálunk is voltak 1945 után pogromok, az 50-es években pedig a kommunisták különféle ürügy alatt sok zsidót kivégeztek (mint azelőtt is, a gazdasági és más problémákért bűnbakként mindig őket tették felelőssé…).

Az első Szlovák Köztársaság idején, mely a hitleri Németország bábállama volt (1939-1945) Jozef Tiso katolikus pappal az élén, Szlovákia elsőként kezdte kitoloncoltatni zsidó állampolgárait (már 1942-ben), mindegyikükért 500 birodalmi márkát fizetve ki a németeknek. Tisot ugyan a háború után mint háborús bűnöst kivégezték, de az újnácik mártírt csinálnak belőle. Azt állítják, sok zsidót megmentett, és hogy „mikor megtudta, mi lesz a kitoloncoltak sorsa, leállította a transzportokat“. Ez állítólag akkor történt, amikor 1944-ben Rudolf Vrba és Alfréd Wetzler szlovák zsidó foglyok megszöktek  Auschwitz-Birkenauból, és hírt adtak róla a világnak. Sajnos, az újnácik évente megemlékeznek Tiso „mártíromságáról“ a pozsonyi Márton-temetőbeli sírjánál, meg a szülőhelyén. A Facebookon még egy Tiso, a mártír elnevezésű oldalt is létesítettek.

A náci koncentrációs táborokba mintegy 68 –71 000 zsidót deportáltak az első szlovák állam területéről, és kb. 30 000-et a magyarok által elfoglalt szlovák területekről. Ez e területek zsidóságának kb. 75 %-a volt. Többségük elpusztult, a túlélők közül a háború után sokan emigráltak.

Az arizációnak is megvoltak a további következményei: akikre „rászállt“ a deportált zsidók vagyona, azok a háború után nem örültek annak, hogy néhány túlélő visszajött (nem mind követelték vissza a vagyonukat, inkább elköltöztek). A volt nácik, gárdisták közül sokan beléptek a kommunista pártba, a gyerekeik ma nemegyszer a SMER, vagy a SNS párt tagjai, sokszor nacionalisták, esetleg újnácik.

Akárcsak más európai országokban, Szlovákiában is előfordul a zsidó temetőket, műemlékeket érintő vandalizmus (pl. Homonnán, Pozsonyban, de máshol is).

Az izraeli turistákat figyelmeztetik, inkább ne viseljenek a fejükön kipát. A pozsonyi rabbit (Baruch Myers) nemegyszer inzultálták az utcán, két fiát meg is verték szkinhedek. A zsinagógából jövet, vagy oda menet gyakran hallunk sértő megjegzéseket a kinézetünk miatt (kipa, kalap, kaftán, pajesz, stb.), illetve látjuk a sokszor gyűlölködő tekinteteket. Bevallom, én a szocializmus idején mertem nyíltan Dávid-csillagot viselni, most nem merek: félek, hogy megtámadnak. Főleg azóta, hogy az elmúlt évek folyamán több rasszista, külföldiek, színesbőrűek elleni támadás, sőt, gyilkosság is történt nálunk.

A rendőrség köreiben sok az erőszakot kedvelő, sokan jóban vannak az újnácikkal, köszöntik egymást és sokan pl. a pozsonyi Bírósági palota épületének alagsorába járnak edzeni.

Egy cikkben nemrég közölték, hogy magánszemélyeknél Szlovákiában 130 000 fegyvert tartanak nyilván. Mennyi közülük az agresszív pszichopata, nem tudni. Sokan közülük harcikutyát tartanak, többnyire póráz, szájkosár nélkül szabadon eresztve…

Annak ellenére, hogy a katolikus egyház tudatában van, hogy a kereszténység a judaizmusból ered, a zsidókat mindig ellenségként fogta fel. Sok katolikus pap, Tiso nyomdokaiban haladva máig nyíltan, vagy burkoltan a templomokban is a zsidók és Izrael, az USA, a NATO ellen (lappangó antiszemitizmus) agitál. A „másság“ (bevándorlók, homoszexuálisok) ellen főként egy M. Kuffa nevű pap prédikál, de mások is.

Manapság nyilvánosan, vagy a médiában szót emelni a liberális, demokrata eszmékért bátorságot követel, mert akárcsak Magyarországon, nálunk is Soros-bérenceknek, „Soros gyermekei“-nek (Fico), „napsugarasak“-nak kiáltják ki őket, pl. Kiskát és az új elnöknőt, Čaputovát, s a kulturális élet sok más képviselőjét. Ezzel egyetemben a civil szervezeteket is támadják. (Pár éve még egy brosúrát is kiadtak, mely a zsidó személyiségek fényképes jegyzékét tartalmazta!).

Nálunk is folyik a sok, gyakran névtelen gyűlölködő beszéd a Facebookon, igaz, ahogy figyelem, Magyarországon ez még sokkal intenzívebben…

 

Az EBESZ antiszemitizmusról tartott nemzetközi konferenciáján (Pozsonyban 2019. február 5-6-án) Miroslav Lajčák szlovák miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter azt mondta, az antiszemitizmus a történelem folyamán sosem elégedett meg szavakkal. „Nyugtalanító, mennyire nő az ifjú nemzedéknél a szélsőséges eszmék és a történelem félremagyarázását szorgalmazó politikai létesítmények támogatottsága“. Az extrémizmus nemcsak virtuális fenyegetés, egyre erősödik, tette hozzá.

Ezt támasztják alá az IVO (Inštitút pre verejné otázky — Társadalomkutató Intézet) felmérései is, habár, érdekes módon az EU más államaival összevetve Szlovákiában az emberek általában nem tartják annyira súlyosnak az antiszemitizmus problémáját (O. Gyárfášová).

1. Mesežnikov politológus szerint „antiszemita megnyilvánulásokkal állandóan találkozunk nálunk, s bizonyos sztereotípiák is tovább léteznek“, habár az antiszemitizmus nem képezi a „meghatározó politikai erők részét“. A jelentősebb pártok közül antiszemita megnyilvánulások főként Marian Kotleba Ľudová strana Naše Slovensko (ĽSNS — A Mi Szlovákiánk Néppárt) szélsőjobboldali (rejtett újnáci) pártjára jellemzőek. Vezetője pl. A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hamis dokumentum s más összeesküvés-elméletek terjesztője, melyek szerint a zsidók világuralomra törekednek. A Szlovák Nemzeti Tanács képvislője (ĽSNS) M. Mazurek tagadja a holokauszt létezését, kollégája S. Mizík pedig bírálta azt, hogy Andrej Kiska köztársasági elnök „zsidó származású“ személyeket tüntetett ki.

Az, hogy 2016-ban Kotleba pártja bejutott a parlamentbe, sajnos, legitimálta őket. Idén pedig már ők a 3. legerősebb párt, sőt, az idén Kotleba még az elnöki posztra is pályázott.

Akár Magyarországon és másutt az EU-ban, Szlovákiában is sokan ugrottak be a populista pártok retorikájának, mely szerint ők majd megvédik a hazát a migránsoktól, a „cigányoktól“, ők majd megvédik a nemzeti identitást és a hagyományos értékeket.

Kotlebának és híveinek előző fasiszta pártját megszüntették, de ők újat alapítottak. Kezdetben a Hlinka-gárdisták egyenruháit viselték, most kissé változtattak rajta… A példaképükül szolgáló Andrej Hlinka szélsőséges nacionalista római katolikus papról csak Pozsonyban két tér van elnevezve.

Az IVO behatóan foglalkozik a radikalizmus és extrémizmus növekedésével Szlovákiában. A felmérések eredményéből kitűnt, hogy a „fehér faj“ védelmének eszméje a 18-39 év közti fiatalok 45 %-ához áll közel. (Kutatásaik eredményeit publikálták is: Zaostrené na extrémizmus — Extrémizmusra összpontosítva. Bútorová, Z. Gyárfášová, O., Mesežnikov, G., Velšic, M., IVO, Pozsony, 2017).

Nyílt EU- és NATO-ellenességük, Putyin Oroszországa iránti csodálatuk, s ez irányban folytatott aktivitásaik komoly veszedelmet jelentenek a liberális és demokrata rendszer számára. A szlovák nacionalisták — az Oroszországból terjedő pánszláv ideológia értelmében — összetartanak a hasonló gondolkodású balkáni szláv nacionalistákkal. Másrészt, ami a neonácikat illeti, ott már nem a szlávság a fontos, hanem a közös „ellenség“: a zsidók, romák, migránsok, színesbőrűek, homoszexuálisok, azaz minden másság ellen irányuló eszmék. Ezen a platformon a szlovák szkinhedek egyek a magyarokkal, vagy bármi más nemzetiségű xenofób csoportokkal. A szélsőséges politikai erők az IVO szerint sikeresen magukévá tették a konzervatív pártok több addigi platformját, melyek közé tartozott a patriotizmus, az össz-szláv kölcsönösség, a kereszténység védelme. Mindezekre főleg a ĽSNS épít, melynek sikerült azokat a választókat is megszereznie, akik elleneznek bármiféle „másságot“.

Az IVO szakértői szerint meg kellene erősíteni a demokratikus rendszer védelmét annak tudatos rombolóival szemben. A lakosság konkrét csoportjainak radikalizálódását elsősorban az információs-, művelődési- és jogi rendszer fejlesztésével lenne lehetséges megfékezni. Ezeknek főleg az emberi jogok és a polgári szabadság védelmére kellene kihatniuk.

A publikáció célja, hozzájárulni ahhoz, hogy jobban megértsük a szélsőséges nézetek fennállásának és terjedésének okait, s hogy a polgárok békés együttélésének megfelelő körülményeket teremtsen.

A szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége (ÚZ ŽNO) elnöke, Igor Rintel szerint ha Szlovákiában valakinek más nézetei vannak, mint amilyenhez a helybeli közösség hozzászokott, sokszor automatikusan zsidónak kiáltják ki, akkor is, ha nem az. A szövetségnél gyakran érdeklődnek szinte az összes jelentősebb szlovák politikusok zsidó származását illetően. A mai szélsőjobb az ún. „zsidóbolsevikokat“ teszi felelőssé a kommunizmusért is. Ezzel szemben a kommunisták a zsidókat hibáztatják az imperializmus, kapitalizmus miatt. A migráció ellenzői szerint azt a zsidók szervezik, hogy megbontsák Európa keresztény jellegét, pedig gyakran épp a bevándorlók hozzák magukkal az új antiszemitizmust, mondja Rintel.

Az ÚZ ŽNO azonban mindig állást foglal a hazai és külföldi antiszemita megnyilvánulások, túlkapások ellen (nemrég pl. a lengyelországi Judás jelképes zsidó bábujának elégetésével, lefejezésével kapcsolatban).

***

Meg kell hagyni, az utóbbi években sikerült legalább némileg helyrehozni a pótolhatatlan károkat, melyeket Szlovákia szinte összes zsinagógájának tönkretétele, eltávolítása, vagy megrongálása okozott. Több városban sikerült a megmaradt épületek helyreállítása, így pl. Szlovákia legnagyobb zsinagógájának, a losonci neológ zsinagógának a felújítása, melyet már leomlás fenyegetett.

Az IVO pl. a Goethe intézettel együtt (Konrád Adenauer Alap) több nyilvános előadást és vitát szervezett Szlovákia 2018 címmel. Többségüket Michal Hvorecký író vezette/vezeti.

2016 óta Elfelejtett Szlovákia címmel több neves személyiség (pl. Andrej Bán újságíró) néhány holokauszt-túlélővel együtt országszerte beszélgetéseket szervez, főleg az iskolákban.

A Denník N (N-napilap) folyóiratot készül kiadni a szlovák történelem tisztázatlan történelmi eseményeiről, melyet ugyancsak középiskolások közt akarnak majd terjeszteni.

A tisztességes Szlovákiáért (Za slušné Slovensko) tüntetéseken — Juraj Šeliga, Eva Lavríková fiatal aktivisták vezetésével és a kulturális élet neves személyiségeivel az élén — ugyancsak kiálltak(nak) a rasszizmus és xenofóbia ellen…

 

(A szerző pozsonyi író, művészettörténész, fordító)