Közös történet, közös jövő

Írta: Köves Slomó / nol.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Pár nappal ezelőtt Európa újra átélte a gyászt és a szorongást, amelyet a vallásra hivatkozó, valójában a vallást meggyalázó, esztelen és igazolhatatlan terror okoz.

Köves Slomó

Köves Slomó

A véres támadásnak két célpontja volt, mindkettő szimbolikus: egy szerkesztőség és egy kóser bolt. A szólás szabadsága, az európai értékek egyfelől, a zsidók másfelől. Utóbbiakról kevesebb szó esett a sajtóban, pedig a kóser boltban elkövetett merénylet bizonyítja, hogy az ilyen akcióknak nem néhány karikatúra, nem a „megsértett vallási érzékenység” a valódi kiváltó oka.

Mivel provokált a kóser bolt? Legfeljebb a létével. Ott nem rajzoltak provokatív karikatúrákat, a terroristák mégis természetesnek tartották, hogy egyszerre csapjanak le mindkét helyen. Mert nekik nem az a bajuk a szabadsággal, hogy az ilyen vagy olyan, ízléstelen vagy ízléses, hanem az, hogy van. Nem az a bajuk a zsidókkal, hogy azok ilyenek vagy olyanok, hanem az, hogy vannak. Az európai alapértékek és a zsidóság egyidejű megtámadásával, a maguk szörnyű eszközével éppen a terroristák mutatták meg, hogy Európa szabadsága és a zsidóság sorsa elválaszthatatlanul összekapcsolódik.

Ennek ellenére, de nagyon is érthető módon, a kóser boltban történt túszejtés még jobban felerősítette a francia zsidó közösségben azt az elkeseredést, amit az elmúlt évek ellenük irányuló, sorozatos atrocitásai váltottak ki. Közülük egyre többen érzik úgy: nincsenek biztonságban a saját hazájukban. A francia miniszterelnök ennek kapcsán nagyon markáns kijelentést tett. Azt mondta: ha a francia zsidók elhagyják hazájukat, akkor Franciaország nem lesz többé Franciaország.

Ezek a szavak jártak a fejemben, amikor a napokban megnyitottam a magyarországi zsidóság szerepét bemutató egyetemi kiállítást. A francia miniszterelnök szép gondolatát kölcsönvéve talán mi is elmondhatjuk: Magyarország nem lenne Magyarország a magyar zsidók nélkül. Mint zsidó közösségi vezető, mint rabbi ugyanakkor meg is fordítom ezt a megállapítást: a magyar zsidóság és általában a zsidóság sem lenne az, ami, Magyarország nélkül. Az általunk szervezett kiállítás a kölcsönhatásnak ezt az irányát is bemutatja. Nem lenne zsidóság a zsidóság Hertzl Tivadar, Elie Wiesel, Radnóti, Richter Gedeon vagy a bodrogkeresztúri csodarabbi nélkül.

A teljes cikk itt olvasható.

[popup][/popup]