Köves Slomó megszólalt: folytatódik a Sorsok Háza projekt

Köves Slomó a Klubrádiónak adott interjúban beszélt az általa fontosnak tartott fejleményekről. 

Az EMIH vezető rabbija 2018 szeptemberében jelentette be, hogy felekezete élén átveszi a Sorsok Háza projektet a Schmidt Mária csapattól. A bejelentést akkor éles felzúdulás követte, miután a projektről ekkor sem lehetett sokkal többet megtudni, mint a korábbiakban.

Ennek hatására Köves Slomó tudatta, hogy átdolgozzák a tervet és az emlékhely megnyitása későbbre halasztódik. Munkatársairól a vezető rabbi nem volt hajlandó semmit elárulni, mondván, hogy nem akarja őket kitenni azoknak az éles bírálatoknak, amelyeket ő ez ügyben kénytelen elviselni.

A mostani bejelentés is inkább csak arról szól, hogy a terven dolgoznak, nem álltak le. Konkrétumot most is keveset lehetett megtudni: vázlatot, koncepciót, netán forgatókönyvet nem mutatott be a vezető rabbi, a terven dolgozó munkatársak neve továbbra is titok (hogy ne legyenek kitéve támadásoknak). Egyedül három külföldi szakember nevével ismerkedhettünk meg. Ez nyilván azért volt fontos, mert a projekt feletti bírálatok legsúlyosabbika volt az, hogy a Holokauszt-kutatás vezető intézményei, így a jeruzsálemi Jad Vasem intézet és a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum szakértői elhatárolódtak a projekttől, miután a nekik prezentált anyagot nem találták meggyőzőnek.

Köves Slomó mostani bejelentéséből megtudhattuk, hogy a két fenti intézmény egy-egy hajdani (ma már visszavonult) vezető munkatársai bekapcsolódott a projektbe.

„Az előkészítő munkákat Yitzhak Mais professzor vezeti, aki húsz éven át a Jad Vasem történelmi igazgatójaként dolgozott, valamint a New York-i Holokauszt Múzeum egykori igazgatója, David Marwell is részt vesz benne.” Ez olvasható az EMIH-hez közelálló neokohn összefoglalójában.

A tudósítás szerint ugyancsak bekapcsolódott a munkába Esther Farbstein izraeli történész, aki az ultraortodoxközösség tagja.

Megtudhattuk, hogy „az új koncepció részletes terveit 3-4 héttel ezelőtt a kormány is jóváhagyta” – ami különösebben nem meglepő.

A továbbiakról már jövő időben beszél az összefoglaló:

„Következő lépésként — több magyar résztvevővel — egy történészekből és oktatási szakemberekből álló tanácsadói testület is megalakul.”

„…a következő hetekben a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) is betekintést nyer az elképzelésekbe, valamint több civil szervezet mellett holokausztoktatással foglalkozó csoportok is csatlakoznak a munkához.”

Ezek kilétéről nem tudhattunk meg konkrétabbat, mint ahogy a háttéranyagok elkészítésén dolgozó tízfős magyar történész csapat kiléte is rejtve maradt.

A koncepcióról viszont annyit már tudunk, hogy 1867-tel kezdődik majd a történet bemutatása – amellyel tulajdonképpen a Mazsihisz által favorizált, majd ejtett „Együttélés Háza” projekt elemeit építik be a Sorsok háza koncepciójába.

Az összefoglaló egy mondata arról árulkodik, hogy a Sorsok háza a Holokauszt ügyében továbbra sem a magyar állam és a magyar társadalom felelősségére fókuszál – aminek hiánya a kritikák másik fontos eleme volt –, hanem az „emberi felelősség” általános kérdésére.

„A vezető rabbi hangsúlyozta, hogy a kiállítási anyagnak az emberi felelősség kérdését szükséges a középpontba helyeznie, illetve világossá kell tennie, hogy a magyar zsidóság tragédiája egyben Magyarország tragédiája is volt.”