Köves Slomó írásának ellentmondásai
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija „Csak az (emlékezet)politika?” címmel tette közzé gondolatait. Már a cikk címe sincs rendben, hiszen hátsó szándékot sejtet a bírált Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével kapcsolatban.
Köves Slomó
A cikk a Lázár János kancelláriaminiszterrel folytatott tárgyalás előtt pár nappal jelent meg, így nem hagy sok kétséget afelől, hogy a régen várt, konszenzust ígérő megbeszélés előtti időzítés – és a cikkben leírt súlyos bírálat – a jó irányban haladó folyamat aláásására szolgál.
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija egyértelműen a vallásgyakorlás korlátai közé kívánja szorítani a Mazsihiszt, amely egész Magyarország összes zsidó hitközségeinek irányítója és működtetője. Ehhez kap tudomásom szerint – mint minden történelmi egyház! – állami támogatást, amelyből zsinagógákat, szeretetotthonokat, kórházakat, iskolákat, temetőket és kulturális intézményeket tart fenn. Köves Slomó szerint a Mazsihisznek csak a vallási (hitéleti) dolgokkal kellene foglalkoznia, így aztán föl se lépjen a zsidóságot mélyen érintő és sértő megnyilvánulásokkal szemben. Miután a mindennapokban és a parlamentben egyre nagyobb erejű a rasszizmus, az antiszemitizmus (és annak burkolt formájaként az anticionizmus), ezért úgy gondolom, hogy minden zsidó szervezetnek nemcsak joga, hanem erkölcsi kötelessége is fellépni ezek ellen. Mindegy, hogy romát, zsidót vagy keresztényt ér-e az élet bármely területén atrocitás a származása vagy a hite miatt – azzal szemben minden tisztességes embernek, szervezetnek szót kell emelnie. Ezért nem szabad, és nem is lehet vallási kalodába zárni a Mazsihiszt.
Köves Slomó vezető rabbi egyik tézisében azt írja, hogy „A demokráciadeficit általános kérdései: ezekkel a zsidó közösségnek mint egyháznak nem lehet dolga.” Először is, a Mazsihisz nem zsidó egyház. A magyar zsidó közösség vezetőjeként intézi a közösség ügyeit, amelynek csak egyik – bár rendkívül fontos – vonalát képezik a szorosan vett egyházi vonatkozások. Másrészt, e tézisben azt írja: „Személyes politikai meggyőződésünket nem mint zsidó hitközségi vezetők, közéleti szereplők tegyük”. Véleményem szerint, ahol és amikor veszélyhelyzet van, minden vallási-hitéleti vezetőnek kötelessége felemelni szavát. Ez lenne Köves Slomó feladata is.
