Köves Slomó „a zsidó felekezetek nevében” megáldotta Sulyok Tamást

A Neokohn hírportál tudósítása szerint :„Beiktatták hivatalába Sulyok Tamás köztársasági elnököt a Budai Várban. A ceremónián a magyarországi történelmi egyházak, így Köves Slomó rabbi, a zsidó felekezetek nevében, is megáldotta az ország új első emberét.”

Köves Slomó a beiktatási ünnepségen (Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)

A Neokohn részletesen ismerteti Sulyok Tamás beiktatási beszédét, aki egyebek közt ezt mondta:

A hazát, a nemzetet szolgálni a legnagyobb megtiszteltetésnek tartom. Elnökként mindig a magyar emberek méltóságának a védelmezője akarok lenni – jelentette ki Sulyok Tamás, és méltatta elődeit, akik kikövezték az utat, amin haladhat.”

Köves Slomó, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija beszédében az ősi talmudi diktumot idézte, miszerint:

„Imádkozz a kormányzat jólétéért, mert ha attól nem tartanak az emberek, akkor az egyik elevenen elnyeli a másikat”.

*

Frölich Róbert országos főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga vallási vezetője facebook oldalán reagált a beiktatáson elhangzottakra:

Frölich Róbert

“Ma a Várban elhangzott a Misna Ávot traktátusának egy részlete (Ávot 3:2), Rabbi Chanina mondása: “ Imádkozz az uralom békéjéért, mert ha nem félik az emberek, élve nyelnék el egymást”.

Mint ismeretes, Sulyok Tamás viták kereszttüzébe kerül, miután Karsai László történész kiderítette, hogy Sulyok egy interjúban valótlanul állította, hogy apját a kommunista hatóságok tíz éven át üldözték.

A problémákat a Telex.hu – Ungváry Krisztián történész nyomán  így foglalja össze:

• Sulyok szerint apját 1946-ban halálra ítélték, miközben apja ügyében soha nem született sem ilyen vagy hasonló értelmű vádemelés, sem bármilyen elmarasztaló ítélet.
• Sulyok szerint apja 1945 után egy válóperes ügyben képviselte az egyik felet, miközben apja már korábban szökésben volt, mivel tartott attól, hogy szélsőjobboldali politikai szerepe miatt felelősségre vonják. Éppen ezért senkit nem tudott képviselni a bíróságon.
• Sulyok szerint apja az ország másik felében bujkált, ehhez képest a Székesfehérvártól csupán 121 kilométerre fekvő Kiskunfélegyházán élt.
• Sulyok szerint apja tíz éven át élt illegalitásban, ehhez képest, amikor 1949-ben ügyét újra elővették, akkor apját felmentették, így semmi oka sem lett volna arra, hogy ezt követően is illegalitásban éljen.
• Sulyok szerint ő is megtapasztalta, hogy milyen szoros ellenőrzés alatt álltak a volt politikai foglyok, egészen az 1980-as évek végéig az állambiztonság folyamatosan ellenőrizte őket. Ehhez képest apja egy napig sem volt jogerősen elítélt politikai fogoly és az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára egyetlen dokumentumában sem szerepel mint megfigyelt személy. Ez azért is igen fontos adat, mert szemben az ún. ügynökdossziékkal, azaz a hálózati iratokkal, a nyilas vagy nemzetiszocialista múlt miatt állambiztonsági feldolgozásba vont személyek iratanyaga sokkal kevésbé lett az iratmegsemmisítések áldozata. Amennyiben tehát dr. Sulyok László évtizedeken keresztül állambiztonsági megfigyelés tárgya lett volna, arról biztosan maradt volna fenn irat.
• Bár az ügyvédi végzettséggel rendelkező jogtudós Sulyok nem árulta el, hogy miért is ítélhették volna el apját, Karsai Lászlónak a Hvg.hu-n megjelent cikke szerint a leginkább valószínű vádpont, amit ellene meg lehetett fogalmazni, az az 1944. június 17-én a Fejérmegyei Naplóban Zászlóbontás címmel megjelent cikk lehetett volna. Egy ilyen cikkért viszont nemhogy halálos ítéletet sem lehetett volna kapni, hanem még többéves börtönbüntetést sem.

De mi ez a cikk? 1944. június 17-én a Fejérmegyei Naplóban jelent meg Zászlóbontás címmel egy cikk, amit dr. Sulyok Lászlónak tulajdonítanak. (A cikk az ő neve alatt jelent meg, de 1949-ben a bíróságon több tanú is azt állította, nem ő írta. Igaz, Sulyok László emiatt soha nem indított helyreigazítási pert, pedig Ungváry érvelése szerint minden további nélkül megtehette volna.) Ebben a cikk írója többek között arról írt, hogy „most a belső megtisztulással egyidejűleg a magyar népi szervezettség útjára kell lépnünk, hogy a nemzet sebeit begyógyíthassuk” – ami egyúttal azt is jelentette, hogy a cikkíró az épp akkor befejeződő deportálásokat értette megtisztulás alatt.

Ungváry Krisztián azt is megírta, hogy  Sulyok László ügygondnokként a zsidóüldözések haszonélvezőjévé vált, amikor elvállalta az Auschwitzba deportált dr. Lőwy Endre ügyvédi praxisának átvételét.

Sulyok Tamás nem cáfolta tételesen Karsai vagy Ungváry állításait, hanem így fogalmazott:

„…létezett és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam.”