Köves Slomó: A tradíciókövető zsidóság szerint “minden esélyt meg kell teremteni a mindenkori hatalommal való együttműködésre”

“Ha csinálunk Magyarországon egy szociológiai kutatást, ahol megkérdezzük az emberek véleményét a zsidókról, akkor nagyobb arányban jön ki, hogy az emberek antiszemita nézeteket vallanak, mint mondjuk Franciaországban.”

Mindezt Köves Slomó az EMIH vezető rabbija állítja az Index.hu-nak adott interjújában:

“Bal- és jobboldali véleményformálók hajlamosak a másik oldal „antiszemitizmusát” kiszúrni, a „sajátról” pedig nem tudomást venni. Vannak, akik az antiszemita nézetek magas fokú magyarországi elterjedtségét, mások meg az antiszemita gyűlöletcselekmények alacsony magyarországi és magas nyugat-európai számait emelik ki. (…)

Ha csinálunk Magyarországon egy szociológiai kutatást, ahol megkérdezzük az emberek véleményét a zsidókról, akkor nagyobb arányban jön ki, hogy az emberek antiszemita nézeteket vallanak, mint mondjuk Franciaországban.

A másik oldalról viszont, ha azt nézzük, hogy a zsidók milyen mértékben tapasztalnak antiszemita incidenseket Magyarországon, azt látjuk, hogy a mértékeket nem lehet összehasonlítani, hiszen ezreléke itt ez a szám annak, mint mondjuk Franciaországban. Így lehet igaza mindkét oldalnak.

Mi ennek az igazi oka?

A többségi társadalom Franciaországban feltehetőleg nem vall szélsőséges nézeteket. Vagy legalábbis megtanulta, hogy azokról „nem illik” egy közvélemény-kutatásban számot adni. Viszont van egy kisebbség, amelynek van egy erőszakos magja, ezek leginkább az iszlám fundamentalisták, akik miatt a mindennapok szintjén is szenvednek az ottani zsidók. Magyarországon ez hála istennek nincs.

Egyébként Németországban nem csak iszlamisták az erőszakos antiszemitizmus elkövetői. Sajnos a német neonácik is komoly problémát jelentenek. A dolog tehát lényegesen összetettebb, mint hogy egyszerűen az iszlamista antiszemitizmussal elintézzük a gyűlöletcselekmények rettentően magas számát.

Az antiszemitizmus kezelésében hogyan értékeli a magyar kormány munkáját?

Az egy óriási eredmény, hogy lassan hazánk az egyetlen hely Európában, ahol nem kell mindennapos túlélési stratégia, ha zsidóként akarsz élni. Ezt értékelnünk kell, és ebben nagy szerepe van a kormányzat mostani politikájának és a zsidó közösségekkel való aktív együttműködésnek. Azt hiszem, itt külön ki kell emelnem a Tett és Védelem Alapítvány lassan egy évtizedes szakmai tevékenységét.

A kormányt napjainkban gyakran támadják azzal, hogy egy Horthy-restaurációt csinál, ami talán az előbbi kijelentésekre más árnyékot vet.

Ez egy nehéz kérdés. Hiszen az egyik oldalról minden konzervatív közösség lényege, hogy keresi a folytonosságot a múlttal. Na most egy olyan történelmű országban, ahol gyakorlatilag alig lehet a folytonossághoz szükséges, makulátlannak feltüntethető pozitív példaképeket megtalálni, ez különösen nehéz. A múlt példaképeit keresve tehát nem lehet az a hozzáállás, hogy itt mindenki persona non grata. Így valamilyen csipesszel kell megtalálni azokat a személyiségeket, akiket fel lehet mutatni példaképként, úgy, hogy közben azt is elmondjuk, ha életük egyes szakaszai nem méltók egy példaképhez. De az ilyen természetű viták más országokban is megvannak.

Viszont azt gondolom, hogy a 2010-es évek elején volt egyfajta irány a Fidesz részéről, hogy változtasson azon a gyakran reflexió nélküli, egyoldalú történelemszemléleten, amelynek képviseletét – még a kádári hagyományokat hordozva – a napi politika alakításába is becsatornázta az úgynevezett „haladó értelmiség”. A törekvéssel részben még azonosulni is tudok, persze azzal a kitétellel, hogy nem szerencsés, ha átesünk a ló túloldalára, de a reflexiómentesség ugyanúgy megmarad. Ugyanakkor, azt hiszem, ez a téma az utóbbi 5-6 évben egyre kevésbé van napirenden, és ennek örülök. Nekem is voltak olyan pillanatok a 2010 utáni időszakban, amikor diszkomfortosan éreztem magam.

Voltak ilyen pillanatok?

Voltak, de ezt nem keverném az antiszemitizmussal. Mondjuk például, amikor Csurka István temetésén kormánytagokat láttam, akkor nem állítom, hogy nem éreztem magam rosszul. Ettől még nem gondolom, hogy ezek a kormánytagok antiszemiták lennének, de Csurka személye az antiszemitizmus jelképe volt a kilencvenes években, és ma sem lehet ettől függetleníteni.

Sokszor jelenik meg konzervatív konferenciákon. Ez mennyire köszönhető annak, hogy ortodox rabbi, és így a hagyományőrzés értelemszerűen Önnek is lételeme?

Egy rabbi számára a közösség vezetése nem jelenthet mást, mint a zsidó értékek és érdekek képviseletét. A cél megteremteni a zsidó közösség biztonságát, vallási és közösségi életének kereteit. A tradíciókövető zsidóság filozófiája az, hogy ezeknek a céloknak az elérése érdekében a közösség vezetőjének minden esélyt meg kell teremtenie a mindenkori hatalommal való együttműködésre. Nekünk nincsenek politikai céljaink. Csakis a zsidóság a célunk.

Az pedig, hogy egy ortodox rabbi értékválasztása sok tekintetben egybecseng a konzervatív értékekkel, egy másik dolog. Vannak így olyan életvezetési vagy akár közéleti értékválasztási kérdések, amelyekkel könnyebb azonosulni, de mindegy, hogy Magyarországon milyen kormányzat lenne, nekem az lenne a feladatom, hogy megtaláljam a kapcsolódási pontokat.

A mostani kormánnyal azért ez elég jól sikerült.

Nem sikerült rosszul, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene minden alkalommal alaposan végiggondolnom, hogy ebben az együttműködésben mi a felelősségteljes eljárás.

Közéleti kérdésekben elég sokszor megnyilvánul, ennek akkor ez az oka?

Egy olyan országban, ahol – a zsidóság történelmi szerepéből adódóan is – egy rabbi jelentős közéleti figyelmet kaphat, ott kötelességem ezt lehetőségként kihasználni abból a célból, hogy a zsidó vallás mély, a mai napig is releváns tanításainak hangot adjak, hogy a gazdag zsidó kultúra univerzális értékeire felhívjam a figyelmet.

Milyen gyakran beszél a miniszterelnökkel?

Három-négy óránként. (nevet) Viccelek. Nem az a jellemző, hogy napi kapcsolatban vagyunk, de azt hiszem, nem lehetek elégedetlen azzal a kiemelt figyelemmel, amit a miniszterelnök és a környezete részéről élvezek. Abból indulok ki, hogy ez csak másodsorban szól a személyemnek, elsősorban annak a közösségnek és azoknak az értékeknek, amelyeket képviselek. Egész biztos, hogy a kormányfő és a kormányzat nyitottsága és támogatása nélkül a vallási élet, az oktatás, a közösségi élet területén sokkal kevesebb lehetőség adódna az újjáéledő magyar zsidó közösségnek.

Hogyan értékeli Orbán Viktor politikai szerepét, sikereit? 

Személyes percepcióm, hogy azon kevés emberek egyike, aki a világról alkotott elmélyült reflexióit praktikus, gyakorlatias cselekvéssel tudja következetesen összekapcsolni. Ez az adottság egy személyiségen belül nem mindennapos. Ez bizonyára nagy áldás neki.

A beszélgetéseink nyomán az a benyomásom, hogy a zsidóság, mint ethosz, átlagon felül érdekli. Sokkal többet tud erről a közösségről és kultúráról, mint azt elsőre gondolnánk.

Kimondható, hogy az Ön által vezetett egyház lett Magyarország vezető zsidó egyháza?

Inkább úgy fogalmaznék: az elmondható, hogy mára jelentős eredményeket értünk el a magyar zsidó identitás alakításában” – vélekedik az EMIH vezető rabbija az Indexnek adott interjúban.