Köves Slomó: A Sorsok háza tizennyolc hónap múlva nyílhat meg

Írta: Szombat - Rovat: Belföld, Hírek - lapszemle

„Terveink szerint mintegy tizennyolc hónap múlva nemcsak egy, a vészkorszakot minden látogatót megérintő módon bemutató létesítmény jön majd létre, hanem egy világszinten is teljesen egyedi holokauszt-múzeum” – nyilatkozta a Sorsok házáról Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija a Magyar Hírlapnak. Egyetemük finanszírozásáról, az újlipótvárosi Zsilipről és új zsinagógákról, valamint a vörösterror emlékművének avatásán való részvételéről is beszélt.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Köves Slomó vezető rabbi, a háttérben Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára (Fotó: Kovács Attila / MTI)

Az interjú hangsúlyos pontja, hogy megállapodást kötött a kormány az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséggel. Az EMIH Milton Friedman Egyetemével kapcsolatban “az államilag finanszírozott helyek megállapítását is tartalmazza a szerződés… Közfeladatot ellátó oktatási, szociális és közösségi intézményeink a hasonló állami intézményekkel egyenlő finanszírozást kapnak és egyes oktatási területek kiemelt támogatásban is részesülnek” – fogalmaz Köves.

Új kezdeményezéseik, például az újlipótvárosi Zsilip is szóba kerültek:

“Két hónapja megnyitottuk a központ első fázisát. Hála Istennek az új zsinagóga, játszóház és közösségi tér máris kicsinek bizonyul. Terveink szerint a következő tíz évben nem lesz olyan budapesti kerület, melynek ne lenne saját zsinagógája. A következőt a XI. kerületben nyitjuk meg még az idén, a második világháború előtt utoljára, 1936-ban épült, a kommunizmus alatt a Tudományos Ifjúsági Társaságnak helyet adó zsinagógaépületben. A budai Várban másfél éve alakítottunk át egy középkori zsidó imaházat múzeumból élő zsinagógává, az ott szolgáló rabbi révén a közösség már kinőtte a helyszínt.”

Történelempolitikai kérdésekre, így a Sorsok Háza és a vörösterror áldozatai avatásán elmondott beszédére is reflektált Köves Slomó az interjúban:

“Nyolc hónappal ezelőtt a muzeo­lógusokból és történészekből álló vezetői csoport által összeállított új koncepciót bemutattuk a kormánynak, amely támogatta elképzeléseinket. Azóta bevontunk a folyamatba további helyi szakértőket, valamint egy neves amerikai múzeumdizájner csapatot is. Mintegy hatvan holokauszt-túlélővel készítettünk interjút a múzeumi anyaghoz itthon, az Egyesült Államokban, Izraelben és Franciaországban, illetve megtettük az első lépéseket egy – a múzeumhoz elengedhetetlen – nagy műtárgyi gyűjtemény beszerzéséhez. Jelenlegi terveink szerint mintegy tizennyolc hónap múlva nemcsak egy, a vészkorszakot minden látogatót megérintő módon bemutató létesítmény jön majd létre, hanem egy világszinten is teljesen egyedi holokauszt-múzeum.

– A legtöbb vita a tervezett tartalom tekintetében a felelősség kérdése körül alakult ki. Tisztázódott ez a szempont?

– A történelmi politikai rendszerek politikai felelősségének bemutatása is lehet legitim célja egy múzeumnak, de a mi meggyőződésünk, hogy egy ilyen múzeum akkor tud személyes szinten is tartalmas és megérintő lenni, ha az egyes embereket tudjuk elgondolkodtatni a lét legalapvetőbb filozófiai, erkölcsi és pszichológia kérdéseiről.

– Sok kritikát kapott, amiért részt vett a vörösterror emlékművének avatásán. Megbánta?

– A vörösterror áldozatainak körülbelül öt–tíz százaléka volt zsidó, a Tanácsköztársaság vezetőinek és a terrort vezető Lenin-fiúknak egyesek szerint hatvan százaléka volt zsidó származású. Ugyanakkor ezek az emberek deklaráltan megtagadták zsidóságukat. Szemben az áldozattokkal, akik többnyire megélték zsidó identitásukat. Ennek dacára a huszadik század első felében jellemző volt, hogy a Tanácsköztársaságot következetesen „zsidó terrornak” állították be. Részben azért, mert egyesek így tudtak erkölcsi hivatkozást teremteni saját antiszemitizmusuknak. Ha egy rabbi – más egyházak képviselői mellett – elmond egy imát az áldozatokért egy ilyen eseményen, talán egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a többségi társadalom egy jelentős része ne a tettesekkel, hanem az áldozatokkal azonosítsa szimbolikusan a zsidóságot, vagy még inkább: megértse, hogy a vörösterror nem egy etnikai, hanem egy ideológiai kérdés volt. Ezért is beszéltem arról, hogy az istentagadó marxizmus által képviselt erőszakkal egy vallásos zsidó semmiképp nem tud azonosulni. Ez egyértelmű” – zárul az interjú.

 

 

támogatás
Pop up banner1
[popup][/popup]