Körkérdés a zsidó szervezetekhez – Szombathelyi Zsidó Hitközség

Zsidó civil szervezetekhez fordultunk, hogy osszák meg a nyilvánossággal idei terveiket. A szombathelyi hitközség részéről Márkus Sándor elnök válaszolt. 

– Mire fókuszálnak, milyen programokat terveznek a 2016-os évben?

A Szombathelyi Zsidó Hitközség 2016-os programja nagyon izgalmas, s ez nagyrészt egy olyan kiemelkedő eseménynek köszönhető, amelyhez Márkus Sándor elnök szerint az elmúlt 70 évben nem volt hasonló a vasi megyeszékhelyen. 2014-ben ugyanis – amint arról a Szombat olvasói is értesülhettek – a Savaria múzeum kutatómunkája nyomán létrejött a helyi zsidóság történetét a 19. századtól a deportálásig feldolgozó tárlat, melyben Kelbert Krisztina történész-muzeológus 150 év fényképhagyatéka alapján gyűjtötte össze és rekonstruálta az egykor itt élt zsidó családok  mindennapjainak, sorsának részleteit.

A hitközség számára egyszerre megrendítő és felemelő érzés volt elveszett családtagjaik, rokonaik arcának, történeteinek megismerése – még ha a feltárás nem is lehetett teljes körű: a több mint 3000 elhurcolt közül mintegy 1000 fotón körülbelül 700 személy azonosítható. Azonban a munka jelentősége még ezen is túlmutatott: a város minden szinten – az itt élők, a vezetés és az iskolák részéről is – nagy érdeklődést tanúsított a tárlat iránt, és az ezen keresztül is megvalósuló, de már 2010-ben meghirdetett „nyitás” politikája is hozzájárult ahhoz, hogy a budapesti Hegedűs Gyula utcai hitközség felfigyelt Szombathelyre, majd februárban a két közösség együttműködési megállapodást kötött egymással.

E megállapodás keretében az év során több közös programot is szerveznek: néhány hét múlva kerül sor egy kétnapos látogatásra a budapesti hitközségnél, melyen a szombathelyi közösség bármely tagja részt vehet, július 3-án pedig a fővárosiak érkeznek ide Schőner Alfréd főrabbi vezetésével a deportálás 72. évfordulóján tartandó megemlékezésre. Kora ősszel közös izraeli utazás vár az érdeklődőkre, és az őszi ünnepek közül is együtt tartják meg valamelyiket Szombathelyen.

Az idei tervek között szerepel még a hitközségi székház belső udvarának parkká alakítása, amely már áprilisban megkezdődött, valamint a Szemtől szemben kiállításnak otthont adó Zsidó Kultúra Háza udvari homlokzatának szigetelése és melléképületeinek felújítása. Ez utóbbit a város és a MAZSIHISZ anyagi, valamint a helyi Hit Gyülekezete gyakorlati hozzájárulásával sikerül megvalósítani, míg a székház udvarának parkosítása saját erőből történik.

Az ünnepek megtartása mellett szinte már hagyománynak számít az őszi szabadegyetem, amely idén sem marad el, és különlegesség, hogy folytatódik a korábban már sikerrel debütált, és idén februárban ismét megszervezett hébertanfolyam a Savaria Egyetemi Központ docense, Dr. Riszovannij Mihály vezetésével.

– Milyen problémákkal, kihívásokkal néznek szembe?

2010 óta végzett elnöki tevékenysége során, s különösen a Szemtől szemben kiállítással kapcsolatos tapasztalatai révén Márkus Sándor meggyőződött arról, hogy Szombathely nem antiszemita város, nem érezni olyan megkülönböztetést, mint az ország némely más régiójában, valamint hogy az itt élő, tevékenykedő, alkotó emberek érdeklődnek a közösség iránt, és pozitívan viszonyulnak hozzá. Mindezek ellenére azonban azzal is találkozott, hogy a fiatal korosztályban nagyon nagy az ismerethiány a múlt tényleges történéseit illetően.

Az elnök szerint a társadalom felnőtt generációjának feladata az – az iskolákban, a családokban –, hogy a fiatalokkal a valóságot megismertessék. Csak így érhető el, hogy a tapasztalt érdeklődésen, mély együttérzésen, a rossz elítélésén túl a feldolgozás is megtörténjen, és a jövő nemzedékei, vezetői birtokában lehessenek a szükséges ismereteknek.

– Mit üzennek a Szombat olvasóinak, mire hívnák fel a figyelmüket?

A fentiekkel összhangban a szombathelyi hitközség elsősorban a Szemtől szemben – Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság életéből című állandó kiállításra szeretné felhívni az olvasók figyelmét: „Jöjjenek el, nézzék meg, érezzék meg a hangulatát, hogy milyen jó, ha az ember, a közösség ennyit tudhat a múltjáról! Ezt a múltat kell rendbe tenni, mert nemcsak emléket őrzünk vele, hanem azt is láthatóvá tehetjük, amit ezek az emberek a közösségnek adtak. Így pedig a jövőt is ápoljuk.”