Kihagytak bennünket a törvényi tényállásból

“Arról szeretnék írni, ami sokunkat foglalkoztat, a második generációs zsidóságot hadigyámolt ügyben, hogy kihagytak bennünket a törvényi tényállásból.” Olvasói levél.

Olyan iratokat kérnek tőlünk, ami beszerezhetetlen. Rokkantsági papírokat. Nem vagyok jogász, a törvényt olvasva azt gondolnám, hogy jogilag nem jár, – de országosan és megyénként sokan megkapták, – akiktől nem kértek orvosi iratokat. A MAZSIHISZ Elnöke nyilatkozott, más zsidó szervezetek nem.

Tisztelt szerkesztőség!

Kis közösségünk hadigyámolt ügyben adott be kérelmet, melyet első, és másodfokon is elutasítottak. Indoklás, hogy közel hetven év után nem tudunk igazolást benyújtani, hogy Szüleink hadigyámoltak voltak.

Sajnos Dr. halálorvos nem tudott igazolást adni, vagy a magyar keretlegény sem, azok, akik Radnótit és még sokakat az árokba lőttek, és a Don kanyarnál megfagyott hozzátartozóink sem kaptak orvosi igazolást. Hogy Szüleink megmaradtak ugyan, de lelkileg sérülten, emberi mivoltukban megalázottan tértek haza, és sajnos mi, második generációs zsidók és sok leszármazott, ezáltal lelki sérülten, és sokunk már fizikailag is sérülten éljük életünket.

Ez ügyben az állam, a járási gyámügyi hatóságok jogszolgáltatást végeztek, indoklásukban három oldalnyi paragrafust soroltak fel, az érzésem, hogy írhattunk volna bármit – talán el sem olvasták a mi indokainkat.

Kivétel is van, és őket mindannyian tiszteljük, a járási gyámügyi hivatalokat, akik megértették, hogy ilyen igazolást lehetetlen beszerezni, és nem kérték, ennek hiányában is kedvező határozatot hoztak. És írásom lényege is ez, be sem adtuk volna kérvényünket, ha nincs tudomásunk róla, hogy más megyékben, járásokban ez ügyben kedvező határozatokat hoztak.

Azt gondolom, és a hivatalok részéről meg nem magyarázható, hogy a törvények, jogszabályok nem egységesek, hatályuk nem az egész országra terjednek ki. Hogy ez ügyben kinek van igaza, lényegtelen, ha csak egy határozat pozitív, akkor ezt mindenkire hatályossá kellene tenni.

Sajnos, a zsidó szervezetek sem segítenek, nem érezzük támogatásukat, pedig igazán ők tudnának tenni valamit. Mindez sajnálatos.

Tisztelettel:

Rejtő Gábor

Keszthely