Ki képviselje a zsidókat?
Már a rendszerváltáskor feltették e kérdést azok, akiknek elegük volt a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) kollaborációjából a diktatúrával. Az antiszemitizmus azonban az 1990-es években egy táborba lökte a zsidó szerveződéseket, a MIOK-ból lett Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) dominálta egycsatornás finanszírozási rendszer pedig arra kényszerítette őket, hogy szinte kritikátlanul beálljanak e szervezet mögé.
A Mazsihisz hegemóniáját a jobboldali kormánnyal jobb viszonyt ápoló EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) törte meg. Térnyerése a zsidó érdekképviselet átalakulását indította el, közrejátszott az erodálódott Mazsihisz-vezetők távozásában is. A Mazsihisz most próbál csak tucatnyi zsidó szervezettel közös álláspontot kialakítani, s így tárgyalni a kormánnyal, míg az EMIH saját javaslatokkal lép fel. A zsidó szervezetek egymással is vitatkozó összessége testesíti meg a zsidó érdekképviseletet. Talán a nyugaton már kipróbált „elnökök tanácsa” lenne a legkézenfekvőbb egyeztetési fórum.
A kormány botrányt okozott azzal, hogy míg az emlékbeszédekben a standard holokauszt-narratívához csiszolódott, valójában saját történelemszemléletét öntötte a maradandó emlékezet formáiba: az alkotmány preambulumába, a német megszállási emlékműbe, és vélhetően erre törekszik a tervezett Sorsok Házában is. Ugyanakkor rendre kerekasztalra invitálja a zsidó társadalom szervezeteit, melyek emlékezete a jobboldalétól eltérően őrzi a Horthy-korszakot, különösen az 1938-44 közötti időt és felelősséget. Az éles viták ellensúlyozásaképp a kormány biztosítani kívánja a zsidó közösségeket arról, hogy Magyarország szerves részének tekinti őket, szavatolja biztonságukat, fennmaradásukat, támogatásukat. A jobboldal egyszerre hajt fejet a vészkorszak veszteségei előtt, és próbálja gyógyítani a bűntudat felhőzte nemzeti önképet, de az arányok és módszerek nem megfelelőek, az eredmény torzó marad.
A zsidó szervezetek a héten ismét kerekasztalhoz ültek a kormány képviselőivel. A nyilvánosság számára e megbeszélések a Holokauszt emlékév meghirdetésétől, s különösen idén januártól váltak fontossá. Ekkor kezdett a Mazsihisz tiltakozni a történelempolitikai visszásságok miatt, majd meghirdette az emlékév állami rendezvényeinek bojkottját.
A zsidó közösségeknek szembe kell nézniük az antiszemita szélsőjobb térnyerésével, a szélsőjobb szavazóinak elszipkázására irányuló jobboldali gesztusokkal, másrészt az éles baloldali bírálatokkal is, utóbbiakkal pusztán azért, mert saját szempontjaik mentén tárgyalnak a kormánnyal, és lépéseik olykor nem felelnek meg a baloldal érdekeinek.
A zsidó szervezetek mellett a szellemi vákuumban tevékenykedő baloldal is ideológiája középpontjába helyezte a holokauszt emlékezetét és az antiszemitizmus elleni harcot. Sajnálatos módon a baloldali véleményformálók egy része arányt tévesztett, amikor a Mazsihisz és a hozzá csatlakozott zsidó szervezetek minden, témába vágó megnyilvánulását a bojkott perspektívájából szemlélte, és bírálta, ha engedni látszottak, sőt képviseleti legitimitásukat is megkérdőjelezték. Ez érthető, ha el nem is fogadható: a baloldal számára hasznos a zsidó bojkott, hasznos mindaz, ami a liberális demokráciát megingató jobboldal helyzetét gyengíti. Ám a zsidó élet, a zsidó közösségek és a magyar állam kapcsolata nem merülhet ki csupán a vészkorszak emlékezetéről folyó vitában.
A zsidó szervezeteket a jobboldal, de a baloldal is – amelynek a történelemképe közelebb áll a zsidók többségéhez – instrumentalizálni kívánja. Ideje azonban tudomásul venni: a zsidók nem eszközei senkinek, szuverén társadalmi létük önérték. Legfőképpen nekik maguknak nem szabad megfeledkezniük erről.
A kérdésre, hogy kell-e önálló képviselet a zsidóknak, Kovács András szociológus tanulmánya már 1998-ban megadta a választ a Világosság folyóiratban: amíg vannak, akik magukat zsidóként azonosítják, addig van zsidó érdek is. Egyrészt a zsidók – mint sajátos hagyományú, sokrétű kulturális identifikációjú, heterogén csoport – fennmaradása. Másrészt a zsidók biztonsága, harmadszor pedig arányos és méltányos részesedésük a társadalmi javakból (jóvátétel, hitéleti, civilszervezeti-kulturális támogatás).
A kérdésre, hogy mi a zsidók érdeke itt és ma, s jól képviselik-e szervezeteik ezeket az érdekeket, kinek-kinek megvan a saját válasza. De hogy joguk van saját érdekeiket képviselni, nem megkérdőjelezhető.
Az írás a HVG 2014/37. lapszámában jelent meg szeptember 13-án.
