Kertész Imre húsz évvel ezelőtti Nobel díjára emlékszik a közmédia

Írta: Szombat - Rovat: Hírek - lapszemle

Húsz évvel ezelőtt, 2002. december 10-én ismerték el irodalmi Nobel-díjjal Kertész Imre írót, műfordítót. Az évfordulóra a Duna, az M5 és a Kossuth Rádió is tematikus műsorkínálattal készül.

Kertész Imre

A Duna TV a Sorstalanság, Kertész regényének Koltai Lajos rendezte filmadaptációját sugározza.

Az M5 kulturális csatorna pénteki, december 9-i Ez itt a kérdés című műsorában Kertész Imrére emlékeznek.

December 10-én műsorra tűzik 16:30-tól A gondolatnyi csend címmel Kertész Imre beszédét, amely a 2002-es stockholmi Nobel-díjátadó ünnepi ülésen hangzott el. 20:00-tól a Detektívtörténet című kisregénye nyomán, Haumann Péter és fia, Máté, valamint Takács Katalin főszereplésével készült, 2006-ban készült Vecsernyés János film, az Emelet lesz látható.

(“A filmben a politikai elnyomás kevésbé fontos és kidolgozott, ami aktualitás híján talán érthető is – de hogy az antiszemita részek miért maradtak ki? Talán félrevinnének?” – írta a műről 2007-es kritikájában a Magyar Narancs.)

A december 10-i megemlékezés alkalmával az író kutatója, Hafner Zoltán irodalomtörténész, személyes ismerőse beszél az életműről, a Nobel-díj jelentőségéről, a Kertész-hagyaték mai mondanivalójáról. Megszólal Lukács Sándor színművész is, a nagysikerű, Kaddis a meg nem született gyermekért című műből készült darab főszereplője. Továbbá interjút ad az örmény író, újságíró, televíziós és rádiós személyiség, a Balassi-karddal kitüntetett Vahram Martiroszjan, aki Kertész műveit fordítja örményre. Az esti Rádiószínházban elhangzik a Világpolgár és zarándok című elbeszélés – írja az Origo.

*

Kertész felemás kanonizációja zajlik az állami médiában, miután hagyatéka a Kertész Imre Intézetbe került. Műveiből azt idézik, arra emlékeznek, ami beilleszthető a mai kormánypolitika narratívájába.

Az író életművére valóban kíváncsi közönséget azonban azok a naplók is érdekelnék, amelyek kiadatlanul hevernek a hagyatékban, és azokat a naplókat is ki kellene adni újra, amelyek korábban már megjelentek.

Igaz, azok nehezebben simulnak bele a mai kormányzat szellemiségébe, ezért kiadásukra – feltehetően – még egy jó ideig várnunk kell.

[popup][/popup]