Kemény Ferenc, az olimpiai mozgalom úttörője 75 éve hunyt el 

Írta: Szombat - Rovat: Belföld, Hírek - lapszemle

Kemény Ferenc

A vajdasági Nagybecskereken (ma Zrenjanin, Szerbia) született 1860. július 17-én egy zsidó bőrkereskedő fiaként, a keresztény vallásra egyetemi évei alatt tért át. Élethivatásként a nevelői pályát választotta, diákként egy ideig egy németországi internátusban is tanult, érettségi után, 1883-ban a Budapesti Tudományegyetemen matematika-fizika, 1888-ban német és francia nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett, közben 1884-85-ben a párizsi College de France és a Sorbonne jogi előadásait is hallgatta. Ott ismerkedett meg, majd kötött barátságot a nála három évvel fiatalabb báró Pierre de Coubertinnel. Mindketten vonzódtak a testneveléshez, együtt vívtak és velocipédeztek, s kicserélték eszméiket a pedagógiáról, illetve az antik olimpiai játékok felújításának mindkettejüket foglalkoztató tervéről. Egyik sétájuk során Kemény vetette fel, hogy az első újkori olimpiát a klasszikus helyszínen, görög földön kellene megrendezni.

Kőszegen, Brassóban, majd Egerben volt reáliskolai tanár, majd igazgató. 1894-től a budapesti VI. kerületi állami főreáliskolában tanított, majd tankerületi főigazgató lett, közben számos pedagógiai cikket publikált magyar, német és francia nyelven. Kapcsolata megmaradt Coubertinnel, aki többször kikérte véleményét olimpiai ügyekben, majd 1894. január 15-én neki is megküldte körlevelét, amelyben az olimpiai mozgalom megszervezésében való közreműködésre kérte fel.

A levélváltások felgyorsultak, Coubertin április 12-én a megalakulandó Nemzetközi Olimpiai Bizottságban felajánlotta a tiszteletbeli alelnöki tisztséget Keménynek. A minisztérium azonban csak erkölcsileg támogatta, anyagilag nem, ezért nem lehetett jelen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság június 23-i párizsi alakuló kongresszusán. A NOB tagjai közé távollétében is beválasztották, így tagja lett az alapelveiben még ma is érvényben levő Olimpiai Chartát megszövegező testületnek. Az 1896-os első olimpia előkészületei nem voltak zökkenőmentesek, sokáig kétséges volt, hogy a gazdasági nehézségekkel küzdő Görögország képes lesz-e a játékok megszervezésére. Coubertin 1894 novemberében felvetette az akkor már Budapesten tanító Keménynek, hogy a millenniumi rendezvényekhez kapcsolódva Budapest is lehetne a házigazda. Kemény megkereste Eötvös Loránd kultuszminisztert, de ő nem állt az ügy mellé, amit túl kockázatosnak, rengeteg pénzt felemésztő vállalkozásnak tartott. Lehetséges, hogy a magyar rendezés gondolata is szerepet játszott abban, hogy a görögöknél 1895 elején nemzeti mozgalom bontakozott ki, és Athénban végül megrendezték az olimpiát.

Kemény Ferenc szervezője volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, amely 1895. december 19-én a Nemzeti Torna Egylet Szentkirályi utcai tornacsarnokának tanácstermében alakult meg, a világon az első nemzeti olimpiai bizottságok egyikeként. A titkárrá választott Kemény vezette az 1896-os athéni olimpiára utazó küldöttséget, nemzetközi elismertségét jelzi, hogy a megnyitó előtti napon az ő francia nyelvű beszédével avatták fel az olimpiai stadion újjáépítését fedező görög pénzember, George Averoff szobrát a stadion bejáratánál, és tagja lett annak az öttagú bizottságnak, amely a játékok során felmerült vitás kérdésekben döntött.

Az athéni játékok sikere tovább mélyítette az ellentéteket a két legnagyobb egyesület, az atlétákat tömörítő Magyar Athletikai Club (MAC) és a tornászok szerveződése, a Nemzeti Torna Egylet között. Kemény az NTE tagjaként akarata ellenére keveredett bele a magyar sport vezetéséért folytatott küzdelembe, amelyből a MAC vezetői kerültek ki győztesen. Miután túlsúlyba kerültek a MOB vezetésében, Keményt egyre jobban mellőzték, aki 1907-ben “az irigységnek és gyűlölségnek szemérmetlen kifakadásai” miatt lemondott NOB-tagságáról és a magyar sportban betöltött szerepéről. Az 1908-as olimpián még ott volt, de már csak magánemberként, a NOB 1911-es budapesti kongresszusára már meg sem hívták.

Elméleti, pedagógiai munkássága homlokterében továbbra is a testnevelés és az olimpiai mozgalom békeeszményének kérdése maradt. Jókai Mórral együtt alapította meg a Magyar Békeegyesületet, amelynek titkára lett. 1903-tól tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaságnak, szerkesztője az Ungarische Pädagogische Revue-nek, 1920-as nyugdíjba vonulását követően a Pedagógiai Lexikont szerkesztette. Társadalomtudományi tanulmányait az Athenaum adta közre. Tudományos munkásságának értékét mutatja, hogy 1906-ban papírra vetett A béke-probléma megoldásának egyik módja: a Világakadémia. A háború philosophiája című művét irodalmi Nobel-díjra is felterjesztették.

A nyilas hatalomátvételt követően zsidó származása miatt 84 évesen feleségével nekik is a gettóba kellett vonulniuk, ezért 1944. november 21-én az öngyilkosságot választották.

Munkásságát sokáig hallgatás övezte, mígnem 1972-ben szülőhelyén felavatták mellszobrát. 1980. június 1-jén az egri sportcsarnok felvette a nevét, a városban, ahol egykor tanított, iskola, szobor, emléktábla is őrzi emlékét. 1988-ban a Testnevelési Főiskola olimpiai ligetében avatták fel szobrát, az első újkori olimpia színhelyén, az athéni stadionban márványtömb őrzi a magyar sporttörténetben meghatározó szerepet betöltő Kemény Ferenc nevét. (MTVA Sajtóadatbankja felhasználásával)

 

támogatás