KEGYELET ÉS EMLÉKEZET – az 1941-es Kőrösmező – Kamenyec-Podolszkij-i deportálás hetvenkettedik évfordulója alkalmából
A Wesley János Lelkészképző Főiskolán az idei alkalommal is megemlékezünk a Soá, az emberi történelem e páratlan gaztettének és exisztenciális krízisének 1941-es magyarországi eseményéről, a Kőrösmező – Kamenyec-Podolszkij-i deportálásról, amikor a Horthy Miklós nevével fémjelzett magyar állam idegen elvárásoktól és kényszerektől mentesen, ún. nemzetpolitikai célokat követve, 18 ezer zsidó testvérünket telepítette ki az ország területéről a német hadsereg által megszállt határon kívüli területekre, ahol a legtöbbjükre a gyilkos végzet várt.
Az 1941-es deportálás a magyar nemzet történelmének egyik legtragikusabb fejezete. Többek között azért is, mert önismereti helyi értékét nem az egyéb nemzetdrámák formális kontextusa jelöli ki.
Az eleve gonosz embertelenségben fogant kitelepítéssel a korabeli magyar állam nem csak azt adta tudtul, hogy a kurzusszintre emelt és évtizedek óta aktív kormányzati támogatással zajló nemzeti antiszemitizmus szélsőségesen radikális változatának is lelkes híve, de annak az útnak az alapkövét is lerakta, amelynek a végállomása az elvi-gyakorlati törvényszerűségek kényszerével torkollott 1944 nemzetgyilkos gyalázatába.
Kőrösmező – Kamenyec-Podolszkij mindemellett a mai Magyarországnak és emlékezethigiénéjének a botrányköve is azzal, hogy szívósan ellentmond annak a mind inkább eluralkodóvá váló tisztátalan lelkű öncsalásnak, amely nemzetünknek a Soá tragédiájában magára vett vétkeit külső tényezők ellenünk (is) elkövetett felelősségeként próbálja meg bemutatni.
A megemlékezés programja:
1) Köszöntő gondolatok.
2) Részlet Shostakovich “Babij Jar” c., XIII. szimfóniájából.
3) Beszámolók a kőrösmezői határállomásnál és a határon túli területeken történt kitelepítési eseményekről. (A deportálás történetéről készülő kötetéből válogat Majsai Tamás)
4) A deportálás emlékét-emlékezetét ápoló terveinkről.
5) Hozzászólások, beszélgetés.
Az emlékalkalmat a főiskola udvarán elültetett, egykor Kamenyec-Podolszkijból hozott cserjénél tartandó liturgikus együttléttel zárjuk. Az élet szavát hirdető ágak mellett hangot adunk a keresztény bűnbánat szavának zsidó testvéreink iránt elkövetett és őszinte lélekkel mindmáig meg nem bánt vétkeink miatt; emlékezünk az áldozatokra és a túlélőkre; könyörgünk a borzalmakat és a szeretetlenséget ma is csontba rekesztett fájdalomként hordozó felebarátaink békességéért; hitet teszünk az egykor eltaszítottak visszahívása iránti elkötelezettségünkről és arról, hogy az Örökkévaló gyermekeiként szent kötelességünk a Soá emlékezetének ébren tartása és az Izrael népe ellen támadó megnyilvánulások, különösen a keresztény közösségek körében tapasztalható zsidóellenesség hitből fakadó elutasítása.
Helyszín: Wesley János Lelkészképző Főiskola, Krisztus Szege Kápolna
Budapest, VIII. ker., Dankó u. 11. (Megközelíthető a Kálvária tér és a Mátyás tér felől)
Megközelíthetőségi térkép: http://www.oktatas.uni.hu/
A megemlékezés kezdete: 2013. október 12. (szombat), 11 óra.
További tájékoztatással a [email protected] című elektronikus postafiókon, valamint a főiskola 210-5400/137, 224-es telefonszámain állunk az érdeklődők rendelkezésére.
Dr. Majsai Tamás
igazgató
WJLF Theológus és Lelkész Szak
Soá és Kereszténység Kutatóintézet
