Júda királyi adóhivatalát és raktárát találhatták meg a régészek Jeruzsálemben

Júda királyság uralkodói adóhivatalának és raktárának maradványait találhatták meg a régészek Jeruzsálemben – jelentette a The Times of Israel című angol nyelvű izraeli honlap szerdán.

Arnona lakónegyedben, a tavaly átadott új amerikai nagykövetségi épület közelében, egy kövekkel borított rejtélyes dombon bukkantak az izraeli régészeti hatóság (IAA) munkatársai a 2700 éves leletekre.

A szakemberek szerint a Saul, Dávid és Salamon király egységes királysága után kettévált ország déli részének, az i.e. 970-től a babiloni fogságig, i.e. 586-ig  fennálló Júda királyságnak az adóbeszedő intézményét és raktárait rejtik a felszínt borító kövek.

A 2700-2600 évvel ezelőtt emelt hatalmas épületet és mintegy 120 feliratos pecsétet találtak  az óvárostól 3 kilométerre délre, amikor egy új lakónegyed alapjait kezdték ásni a mostanáig lakatlan, kopár dombon.

A hatalmas, megmunkált kövek alapján nem magán, hanem középület állt a domboldalon, adminisztratív központ, adóbegyűjtő hely. A régészek szerint az i.e. 7. században uralkodott Ezékiás júdai király hozhatta létre ezt a hatalmas raktárat.

A király a raktárral az Újasszír Birodalom a Bibliában Szennahérib néven szereplő uralkodójának Júda elleni hadjáratára készülhetett fel. Ekkor még a Mezopotámia felől érkező hadak nem vették be Jeruzsálemet, hanem hazatértek a városfalak alól. A frissen megtalált adószedő hely a nyomok alapján tovább működött az ellenséges hadak távozása után is.

A pecséteket a különböző élelmiszerek tárolására szolgáló cserép amfórák füleire nyomták, és a rájuk vésett héber betűk azt jelentik, hogy a “királynak”, és alattuk négy helyiség, köztük Hebron neve látható. Az egyik pecséten a Mesalem Elnatan név szerepel, ő  talán egy fontos  tisztviselő lehetett a királyságban.

Emellett apró agyagszobrocskákat is találtak, emberfejeket, állatábrázolásokat, amelyek amulettként, házi-istenekként szolgálhattak. Az emberábrázolás és más állatalakú istenszobrok pogány tisztelete szemben állt a zsidó vallás törvényekkel, de mégis jelen lehetett a nép körében. Erre utalnak az ebben a korban élt próféták gyakori tiltásai és figyelmeztetései is.

A dombon jól szervezett mezőgazdasági munka nyomaira is bukkantak, olíva és szőlőművelésre, valamint a feldolgozást szolgáló szőlőprésre. A babiloni hódítás után az épületet elhagyták, de a nyomok alapján később újra használatba vehették, valószínűleg a zsidók i.e. 538-tól engedélyezett visszatérése után, amikor a hazatérők az Óperzsa Birodalom adófizetőivé váltak. (MTI, Shiri Zsuzsa)