A Miniszterelnökséget vezető miniszter az Uránia Nemzeti Filmszínházban tartott ünnepi megemlékezésen Richter Gedeon életútját felidézve kijelentette: jobb magyarnak kell lennünk, ez a felelősségünk, erre emlékeztet minket a nyilasok által kivégzett gyógyszerész sorsa, aki igazi hazafi volt, példakép békében és háborúban.
Lázár János szerint ma Magyarországon nem maradhatunk némák és tétlenek az ordas eszmékkel szemben. Kijelentette: azután, ami 1944 telén a pesti Duna-parton, vagy Auschwitzban történt, magyar nyelven nincs többé ártalmatlan zsidózás, ártalmatlan cigányozás, nincs többé ártalmatlan kirekesztés.
Lázár János azt mondta: “szemernyi engedményt sem tehetünk” azok utódainak, akik hetven éve a Duna-partra hurcolták honfitársainkat, illetve azoknak, “akik ma beleköpnek a meggyilkoltak után maradt, örökre elárvult cipőkbe”.
Lázár János szerint a közelmúlt számos tünete arra figyelmeztet bennünket, hogy ma megint “nem lehetünk elégedettek a közös immunrendszerünkkel”.
Ebben mindannyiunknak megvan a közös felelőssége: valakinek az, hogy megpróbálja kisebbíteni a bajt és megpróbálja bagatellizálni a tünetet. Van, akinek az a felelőssége, hogy állandóan túloz, minden nap farkast kiált – mondta.
A magyar nyilasok politikai utódaival szemben és a mai magyar nyilasokkal szemben gyakran az is nehezíti, nehezítheti a hatékony fellépést, hogy “nem tehetünk egyenlőségjelet a kirekesztő párt politikusai és a párt aktuális támogatói közé” – fogalmazott Lázár János, hozzátéve: tudjuk, hogy azok, akik ma ezt a pártot, “a mai nyilasokat” támogatják, “túlnyomórészt mégiscsak békés magyarok”, akikben talán forr az indulat és az elégedetlenség, de nincs ártó szándékuk.
Azt mondta, egy párt megbélyegzése azonban őket is megbélyegezheti, márpedig egy demokratának ma nem lehet érdeke, hogy “a kirekesztők táborába lökjön olyanokat, akik valójában tisztességes magyarok”.
Lázár János arra szólított fel, hogy leplezzék le “a közélet álarcot viselő szereplőit”, hogy mindenki tisztában lehessen vele, kikkel áll szemben, még mielőtt rájuk bízná az ország és a saját jövőjét.
“Az a szebb jövő, amivel házalnak, valójában nem más, mint az ocsmány múlt” – jelentette ki.
Lázár János emlékező beszédében szólt arról is, hogy a magyar gyógyszeripar megalapítójának, Richter Gedeonnak a nevét minden magyar ismeri, történetét azonban nem.
Kijelentette: a nemzet több, mint puszta érdekszövetség, a nemzet valójában sorsközösség. “Összetartozunk jóban, rosszban, dicsőségben és gyászban, valamint büszkeségben és szégyenben is.”