Izrael választ

A dátum már tudott: 2015. március 17.

 

Ez a választás legalább annyira elkerülhető lett volna,mint amennyire elkerülhetetlenné vált. Nem, nem vagyok skizofrén, a helyzet ennyire ellentmondásos. A jelenlegi  kolalíció a megalakulás pillanatában előre vetítette a szakadás lehetőségét, de a látványos robbanás még így is elkerülhető lett volna, ha az egyes koalíciós pártokon belül nincs széthúzás és ha a vezetők legalább részben hajlandóságot mutatnak az önmegvalóstítás háttérbe szorítására a koalíciós együttműködés érdekében.

Ennek hiányában a kormány az utóbbi időben egyre inkább egy,  a kelleténél több ló vontatta szekérhez hasonlított, melyet a lovak ráadásul különböző irányba húztak. Végül is a szekér szakító szilárdsága nem állta a próbát, de ehhez kellett a “klasszikus” utolsó csepp.

Ez az utolsó csepp akkor került a pohárba, amikor Jaír Lapid pénzügyminiszter az ultra- ortodox(!!!) pártokat környékezte meg, hogy segítségükkel váltsa le Netanjahut.

Hogy ezek után mi várható a választásokon, az természetesen csak a mára érvényes, mert Izrael az az ország, ahol mindig történik valami, ami akár gyökeresen is megváltoztathatja a helyzetet.

Az országnak természetesen az lenne jó, ha egy nagy párt vezetésével erős koalaíció jönne létre. Ebből a szempontból a jobb oldalon a Likud jöhet számításba. Bal oldalon a Munkapárt (Avoda) lenne predesztinált, viszont ez a párt már jó ideje leszálló ágban van. A közelmúltban ugyan volt egy rövid felfelé ívelő szakasza, amikor is Sheli Yehimovics pártelnök a klasszikus szodiáldemokrata értékek mentén próbálta megújítani a pártot, de őt néhány piszkos trükk segítségével leváltották. Helyét “Buzsi” Herczog foglalta el, a se nem hús, se nem hal, abszolút szürke személyiség, aki még kötéllel sem tudna tömegeket magával ragadni. (Az érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy nevetségesen hangzik, hogy a Munkapárt vezetője az ország egyik, ha nem leggazdagabb embere, Izrael legnagyobb ügyvédi irodájának tulajdonosa. Az ilyenre mondják mifelénk, hogy “kőgazdag”.

Ha a tájékozatlan olvasó hírügynökségek által előszeretettel citált izraeli sajtóra támaszkodik, akkor az derül ki számára, hogy Netanjahura a biztos vereség vár. Már csak azért is, mert az egyik sajtómunkás már ki is adta a jelszót: “Bárki, csak ne Netanjahu!”

Ezzel szemben a valóság az, hogy az izraeli társadalom – és különösen a fiatalok – jobbra tart. Hogy mennyire jobbra, az majd a választások után kiderül. (Erre egy jellemző adalék, hogy az utolsó választás során az első szavazók egy jó része a Hazánk Izrael (Israel Béténu) pártra szavazott, amely addig a volt Szovjetunióból bevándoroltak biztos szavazataiból “élt”.)

A választások kimenetelével kapcsolatban van egy nagyon nem elhanyagolható kérdés és ez a választási pártfinanszírozás kérdése. Az utóbbi választások során már voltak e kérdés körül kisebb-nagyobb problémák, de most – amikor a kampány még el sem kezdődött – felmerült az az eddig még nem igazolt gyanú, hogy a Munkapártot közvetett módon a New Israel Fund támogatja. Ahhoz, hogy értsük ennek pikantériáját, tudnunk kell, mi is ez az alapítvány.

A New Israel Fund (NIF), héberül הקרן החדשה לישראל (ha-keren  ha-hadasa l’Israel) egy amerikai bejegyzésű, de Izraelben működő  non-profit szervezet, mely 1979-ben alakult. Ideológiájának fő irányvonala a “demokratikus változások elérése Izraelben”,  “társadalmi igazságosság és egyenlőség minden izraeli számára”, a “társadalmi és gazdasági különbségek elítélése az izraeli társadalmon belül,  különös tekintettel zsidók és arabok viszonylatában”.

A hangzatos ideológia mögött azonban Izraelnek a külvilág szemében történő teljes lejáratása rejlik, amihez az izraeli média egy része és egyéb, szélsőbaloldali, már-már anarchista szervezetek nyújtanak segédkezet, de nem hiányzik a sorból a “Rabbik az Emberi Jogokért” elnevezésű csoportosulás sem.

A teljes cikk itt olvasható.