Izrael és az Öböl menti arab államok közös fenyegetése Irán
Irán az egész közel-keleti régióra, így Izraelre és az Öböl menti arab államokra egyaránt biztonsági fenyegetést jelent – mondja Izrael budapesti nagykövete. Yacov Hadas-Handelsman szerint az arab államok belátták: a saját érdekeiket nem tehetik fel a palesztin ügyre. Az Izrael-Emírségek békemegállapodás hátteréről a Mandineren Maráczi Tamás közölt interjút.
Jákov Hadas-Handelsman (Fotó: Ficsor Márton)
Melyik állam kezdeményezte a megállapodást: az Egyesült Államok, Izrael vagy az Egyesült Arab Emírségek?
Közös erőfeszítések eredménye volt a megegyezés. Évek óta zajlanak a nem hivatalos együttműködéseink, informális kapcsolattartásunk az Öböl menti arab államokkal, hiszen Izrael arab államok gyűrűjében él. Én hat évig dolgoztam az izraeli külügyminisztériumnak az arab országokkal való viszonyt és a békefolyamatot ellenőrző főosztályán, ismerem ezt a világot.
Ha bennfentes ebben, mondana néhány szót arról, milyen jellegű informális kapcsolatban voltak ezen arab államokkal az elmúlt években?
Évek óta zajlanak az együttműködések a gazdaság, a kultúra, a sport és az orvostudomány területén. Arab állampolgárok például orvosi kezelési céllal rendszeresen látogatják Izraelt. Az orvosi, kórházi együttműködésben nagyon szoros kapcsolatok alakultak ki. Másrészt, közös biztonsági érdekeink is vannak, ott van Irán. Irán nemcsak számunkra, de az Öböl menti arab államokra is fenyegetést jelent. Ráadásul a perzsa állam hozzájuk közelebb fekszik, mint hozzánk.
Az iráni biztonsági fenyegetés hozta össze Izraelt és az Egyesült Arab Emírségeket, vagy voltak más ügyek is?
Sok különböző ügy miatt történt a közeledés a két állam között. Az Egyesült Arab Emírségek számára most jött el az idő, hogy felvállalja az arab világ előtt, hogy egy gesztust gyakorol Izrael felé. És ez a döntés nagyban kapcsolódik Donald Trump közel-keleti béketervéhez. Voltak előzményei, de most jött el az ideje ennek. Ez egy diplomáciai áttörés. Az arab államok is sorban tudatosítják magukban, hogy a legfontosabb szempont a saját érdekeik érvényesítése. Eddig az volt a diplomácia módja, hogy az arab államok feltételeket szabtak – leginkább azt, hogy a palesztin kérdésben legyen egy békemegállapodás –, mára viszont már eljutottak oda, hogy belátták: a saját állami érdekeiket nem tehetik fel a palesztin ügyre, amely évek óta rendezetlen, illetve rendezésre vár.
Kinek a sikere ez az egyezség? Trumpé, hogy az elnökválasztás előtt fel tud mutatni egy diplomáciai trófeát? Izraelé, hogy van egy újabb arab állam, amely elismeri? Vagy az Egyesült Arab Emírségeké, hogy ezzel leállítja az izraeli telepépítéseket?
Mindenkinek a közös sikere ez. Ez egy win-win szituáció.
Izrael viszont azt vállalja most, hogy felfüggeszti a ciszjordániai területek bekebelezését.
Netanjahu miniszterelnök ugyanakkor kijelentette azt is, hogy a „földet békéért” gyakorlat és elv innentől kezdve már nem érvényes. Az egyes országoknak kell eldönteniük, hogy milyen kapcsolatot akarnak kialakítani Izraellel: hűvöset, barátit, langyosat, de az biztos, hogy egyre több arab állam ismeri fel, hogy az Izraellel kialakítandó kapcsolatait nem kötheti össze a palesztin kérdés rendezésével.
A palesztinok megszokták, hogy egészséges arab támogatás van mögöttük; azt mondhatták, hogy ha Izrael egy arab állammal együtt akar működni, akkor előbb békeszerződést kell kötnie a palesztinokkal. A probléma az, hogy ez egy véget nem érő történet: az elmúlt évtizedekben rengeteg béketervet alkottak, amelyek feltételeiben a felek végül nem tudtak megegyezni. A folyamat az oslói megállapodással kezdődött, aztán volt 2000, majd 2008, az annapolisi folyamat. 2005-ben egy egyoldalú döntés eredményeképpen kivonultunk a Gázai-övezetből, Mahmúd Abbász elnökválasztási esélyeit akartuk ezzel növelni. Ez egy egyoldalú lépés volt, amiért nem kaptunk semmit cserébe.
