„Itt vagyunk” – képek Hatvan és vidéke elhagyott zsidó temetőiből
Tóth vándor Zoltán
fekete-fehér analóg fotói – febr.24.-márc.30. között
A kiállítást megnyitja Kemény István költő
hétfő 02.24. 18ó
Rácskert
VII.k. Dob u. 40.
Generációk. Sírkő sorok. Hullámzás.
Meghalt egy ember.
Volt. Nincs.
Mégis tovább él, az élők emlékeznek.
Sírkövet állítanak a temetőben.
Él az emlékezet, él a temető.
Meghalhat egy temető? Volt, nincs?
Meghalnak ott a temetők,
ahol nincsenek már emlékezők.
A lassú enyészet hullámzása marad,
s a benne elmerülő kövek.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjára készítettem a kiállítást 2006-ban, Hatvan város önkormányzata támogatásával, Bürg Judit barátom biztatására. Judit édesanyja a néhány hatvani túlélő egyike.
Én nem éltem meg történelmi viharokat. Nem születtem zsidónak. De a kiszolgáltatottságot megéltem. Érzékenységem szolidaritásra késztet bárkivel, akit mássága miatt támadás ér. Eszemmel tudom, hogy a másság érték, hiszen az élet maga a sokféleség. Ezt tanultam biológusként, és tapasztaltam szemlélődő emberként. Mélyen hiszek benne.