“Illúziónak bizonyult a huszonöt évvel ezelőtti remény” – Ascher Tamás válaszolt
Ascher Tamást, az Örkény Színházban nemrég bemutatott Bernhardi-ügy rendezőjét a HVG kérdezte.
A HVG cikkéből:
“Schnitzler 1912-ben írott darabjának minden szava elhangozhatna ma is. Ingerült, egymás ellen heccelt emberek acsarkodása, és ahogy mindez hasznosul a politikai harcokban. A darabban ábrázolt korabeli antiszemitizmus mulatságosan hasonlít a maihoz, de behelyettesíthető volna bármilyen más megbélyegző ideológiával. Az alattomosság, a csapdába csalás, a hazudozás – mindaz, ami a működő politika természete, nagyszerűen nyilvánul meg ebben az esettanulmányban” – fogalmazott Ascher Tamás.
A rendező az interjúban hangsúlyozta, számára az az égető kérdés, képes-e hatékonyan képviselni a józan ész szavát korunk liberális értelmisége. “Nyilvánvalóan nem, akárcsak száz éve Bécsben. Bernhardi professzor fontos értékeket képvisel: az intellektuális függetlenséget és a szakmai autonómiát, de jó szándéka ellenére rosszul: a kiválasztottak gőgjével és narcizmusával. Ez nem menti fel a gőzös ideológiák szolgálatkész képviselőit, a kis kaliberű konclesőket; ott áll a két oldal egymással szemben, reménytelen dühökkel a szívében. Reménytelen helyzet” – tette hozzá.
A Színművészeti korábbi rektoraként ért támadásokról Ascher Tamás elmondta, persze bosszantotta, de a dologban mégiscsak a jelenség az érdekes. “A módszer elfogadhatatlan, ahogy hazugságok, féligazságok, vádaskodások nagy elméletté épülnek, ami mögött nincs más, mint mohóság, területfoglalási igény, sértettség. Amúgy jó néhány hasonló helyzetet éltem meg a múltban is. Akkor nem a nemzet, hanem a szocializmus védelmében ostorozták a szervilizmusra kevéssé hajló művészi közösségeket; a kaposvári színházban nemegyszer történt ilyesmi. Emlékezetes botrány kerekedett Állami Áruház-rendezésemből, amelynél nemcsak a szatirikus hangvétel volt a baj, hanem a hatás, a túl hangos siker – ‘lázítottam az ifjúságot'” – mesélte a rendező.