Így tombol az Iszlám Állam – Helyszíni beszámoló Irakból
Európai ésszel teljes egészében felfoghatatlan, hogy mi történik jelenleg Irakban. Az ország hivatalos hadserege már a múlté, megsemmisült az Iszlám Állam offenzívájában, melyet egészen Bagdad belvárosáig nem sikerült megállítani. A kalifátus Moszulig húzódó területén minden pénteken nyilvános kivégzések zajlanak, intézményesített rabszolga-kereskedelem és az iszlám történetében is ismeretlen szintű kegyetlenség. A Hetek tudósítója a helyszínről jelentkezik.
Délután kettőkor tűnt fel a Dá’ás (Daúlá Iszlámíja fil Irak vá Shám, az ISIS rövidítése – a szerk.) humvee-ja a dombok között, és komótosan végighajtott a pesmergák állása előtt. A vezetője ügyelt arra, hogy a kocsit ne vigye az RPG-k lőtávolán belülre, a géppuskasorozatok pedig, melyekkel a kurd harcosok fogadták, nem árthattak az amerikai csúcstechnológiának, melyet a menekülő iraki hadseregtől zsákmányolt a terrorszervezet.
„Nem támadást indítottak, egyszerűen csak terepszemléztek” – mondja a pesmerga hadállás bajszos kurd főnöke. Amikor a kocsi eltűnik, a harcosok a vállukra dobják a fegyvereiket, és visszatérnek a nejlonból rögtönzött sátorba teát inni. Csak egy őr marad figyelni a géppuskaállásban. Negyvennyolc fok van árnyékban, a levegő remeg a dombok felett. A frontvonalon vagyunk, valahol félúton Khanakin és az ISIS által elfoglalt Dzsalaula városa között, egy köpésre az iráni határtól. A kurd nemzeti viseletben álló fegyveres férfiak a civilizált világ utolsó védővonalai. Tisztában is vannak ezzel.
A kisebbségek védelmezői
A Dá’ás néhány héttel ezelőtti offenzívája mindenkit meglepett. Szíriából indulva villámgyorsan elfoglalták Falludzsát, Moszult és a szunnita többségi területeket. Az iraki hadsereg fejvesztve menekült, egyedül Bagdadnál sikerült – amerikai és iráni segítséggel – megállítani az offenzívát. Rendes, reguláris hadserege nem maradt többé az országnak, leszámítva az észak-iraki kurd autonómia területéről érkező hagyományos kurd milíciákat, a pesmergákat. Egy saját országgal nem rendelkező népnek kellett feltartóztatnia az iszlamistákat, akik egészen húsz kilométernyire nyomultak a kurdisztáni fővárosig, Erbilig. Ekkor azonban, mintha egy csapot nyitottak volna ki, a környező országokból (Szíria, Törökország, Irán) kurd harcosok tömegei érkeztek, hogy harcoljanak a fenyegetéssel szemben. Amerikai légitámogatással ez meglepően jól sikerült: jelenleg a kurdok ellenoffenzívája zajlik. Lassan, de biztosan vissza fogják szorítani az ISIS-t. Igaz, rengeteg emberáldozattal. A Hetek tudósítója náluk kérelmezte tudósítói beágyazását. Erre az engedélyeket szinte azonnal meg is adták, és azt vettem észre, hogy úton vagyok a frontvonalra, egy halom tradicionális kurd öltözékű fegyveres férfival.
Először persze be kellett jutnom az országba. Ezt az észak-iraki, kurd autonóm területeken és Erbilen keresztül tettem meg. A reptéren már vártak. Ironikus, hogy a világon terrorszervezetként jegyzett törökországi kurd kommunista párt, a PKK intézte, hogy minden engedélyemet megszerezzem. A főleg szeparatista törekvéseiért indexre tett szervezet a szíriai kurd kantonokkal összehangolva egyébként 15 ezer harcossal indult azonnal a Szindzsár-hegységhez, hogy megállítsa azt a népirtást, amit a Dá’ás a nem szunnita városokban, falvakban művelt. A magukat deklaráltan síita arabnak, jezidinek, türkménnek valló emberek tízezreit mentették meg kérdés nélkül. Ezt tudnia kell az olvasónak, ha Kurdisztánról kérdezik.
