Ifj. Lomnici: Szerb Antal és a bukott SZDSZ félremagyarázták Petőfit

…valamint Mikszáthot, Katona Józsefet, Adyt és Kosztolányit.

Mint a Szombat is beszámolt róla, ifj Lomnici Zoltán, a Századvég jogi szakértője beszállt a kultúrharcba, és többek között szemére vetette Szerb Antalnak, hogy a „világirodalomról szóló kötete többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló monográfiája”.

Miután a hatalom szolgálatlában fogant, primitív állítására számos bíráló, sőt gúnyos megjegyzést kapott, kritikusainak még harciasabb hangon válaszolt a kormánypárti Origo.hu hasábjain.

Válaszában megsemmisítő ítéletet mond az SZDSZ felett, amelynek kultúrpolitikája – szerinte – meghatározó volt a 2010 előtti korszakban. Miután részletesen elemzi, miként száműzte az oktatásból a SZDSZ „az egész magyar 20. század történeti-kulturális ismereteit” ismét elmarasztalja Szerb Antalt is, ekképpen:

A folyamat eredménye végül az lett, hogy egy leérettségizett átlagos diák például már egyáltalán nem ismerhette meg a népi írók vagy Hamvas Béla munkásságát – persze ez nyilvánvalóan nem is volt gond a posztkommunisták szemszögéből –, sőt a Nyugat híres első nemzedékét, Ady Endrét vagy Kosztolányit is csak egyoldalúan, a Szerb Antal-i elnagyolt (és egyes források szerint leegyszerűsített) irodalomtörténet nyomvonalán haladva.

Így lett mára Petőfi népieskedő forradalmi költő, s így silányították Mikszáthot vicces, szórakoztató lektűrszerzővé, aki pusztán a hagyományos, ősmaradi, nemzeti Magyarországot igyekezett pellengérre állítani politikai karcolataiban. Katona József egy dramaturgiailag közepes szerző volt szerintük, aki német szépirodalmi forrásokat „magyarított”.

A szerző elővigyázatosan egyetlen példát sem hoz – sem Szerb Antal magyar irodalomtörténetéből, sem az előző kormány által használt tankönyvekből, így állítása valóban támadhatatlan.

Aki egyébként Szerb Antal és az SZDSZ együttes felelőssé tétele körül antiszemitizmust orrontana, az természetesen súlyosan téved, hiszen „ma Magyarországon zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben”,– emlékeztet ifj. Lomnici egy másik interjúban.

Egyébként sem az ő „tényszerű” irodalomkritikai megjegyzéseit kéne támadni – méltatlankodik a szerző – hanem „egy parlamenti párt alelnöke általi méltatását egy tömeggyilkos diktátornak, a birodalmi vezér Adolf Hitlernek”.

Itt nyilván László Imre DK-s újbudai polgármester elszólásáról beszél, amelyet az érintett helyesbített, „élete legszerencsétlenebb mondatának” nevezett és amelyet az ellenzéki sajtó is bőségesen tárgyalt.