Identitás a történelem vége után

Írta: metazin.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

Harminc évvel a történelem végére vonatkozó jóslata után Francis Fukuyama az identitáspolitikai mozgalmakban látja a liberális demokráciákra leselkedő legnagyobb veszélyt. Régi vágású liberális konzervatív recenzense szerint ez a világmagyarázat semmivel sem kevésbé leegyszerűsítő, mint a korábbi volt.

Francis Fukuyama

Fukuyama szerint a csoportidentitások elismerése iránti vágy a liberalizmusra fenekedő legnagyobb veszély” – olvassuk a New Yorker magazinban Louis Menand eszmetörténész recenzióját Francis Fukuyama politológus Identitás: a méltóság követelése és a ressentiment politikája című könyvéről.

Fukuyamának a történelem végleges győzelmét kihirdető hajdani tézise nehezen tartható – írja Menand. Nagyvonalúan szemet huny afölött, hogy a Fukuyamát híressé tevő nagyívű gondolat már születésekor sem volt tartható. Miközben Fukuyama a liberális demokrácia globális győzelmét hirdette a berlini fal leomlása és a Szovjetunió összeomlása közepette, a kommunista Kína vezetése a Tienanmen-téren éppen vérbe fojtotta a diáktüntetéseket, Jugoszlávia véres etnikai háború felé sodródott, hogy a Közel-Keleten és Amerikában egyaránt erősödő, habár nagyon is különböző vallási fundamentalizmusokat ne is említsük. Az optimisták, köztük Fukuyama, ezeket a fejleményeket történelmi szempontból mellékes, ideiglenes kisiklásnak mondhatták. Mára azonban már az optimisták is elfogadják, hogy a liberális demokrácia győzelmével kapcsolatos kijelentés elhamarkodott volt – véli Menand. Kínában és Oroszországban a liberális demokrácia korszaka nem köszöntött be. Ahol pedig az elmúlt harminc évben megjelent, intézményrendszere ott sem nagyon tudott gyökeret verni.

A liberális demokrácia megfeneklésének okát sokan az autoriter politikában látják. Fukuyama azonban mélyebb okokról beszél. A történelem végének tézisénél alig kevésbé leegyszerűsítő állítása szerint a legkülönbözőbb illiberális politikai jelenségeket, vagyis az autoriter kormányzást, az iszlám radikalizmust, a #MeeToo és a Black Lives Matter baloldali mozgalmait csakúgy, mint a Brexitet és Donald Trump elnökké választását, a bevándorlásellenesség erősödését egyaránt az identitás elismerésének forradalmi vágya tüzeli.

Az elmúlt évtizedekben a kisebbségek iránti méltányosságot hirdető liberálisok jelentős része is azonosult a baloldali identitáspolitikákkal, márpedig a szimbolikus elismerés vágya megöli a liberális demokráciát – írja Menand. Ahogyan Fukuyama kifejti, a kortárs identitáspolitikai mozgalmak nem gazdasági, törvényi és politikai egyenlőségre törekednek, hanem a különböző csoportokhoz tartozás szimbolikus elismerésére. Fukuyama egészen Platónig vezeti vissza a racionális érdekérvényesítéstől független elismerési vágyat. A liberális demokrácia intézményei viszont nem képesek ilyen elismerést nyújtani az egyénnek. Ez pedig a liberális demokrácia elleni lázadáshoz vezet.

Teljes cikk.

támogatás