Horovitz Tamás beszéde a Dunai cipőknél
Elhangzott a Dunai cipőknél 2015. április 16-án
Hittestvéreim!
Hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
Tisztelettel és köszönettel tartozom Önöknek azért, hogy ilyen sokan eljöttek és elfogadták a meghívásunkat.
Zsidó vagyok! Emlékezni jöttem, és felemelni a hangunkat a halottjaink emlékéért a múltunkért, a történelmünkért, minden ma élő zsidóért…
Mellettünk folyik az öreg Duna. Itt hömpölyög már évezredek óta, és látott mindent amit a történelemből látnia lehetett: Szabadságot, rabigát, harcot, dicsőséget, gyalázatot, szenvedést egyaránt…
Nekünk zsidóknak itt a dunai cipők helyén, a Holokauszt haláltáboraiban, történelmünk vészkorszakában a gyalázat, és a szenvedés jutott…
A mai napon azonban nem csak megemlékezni jöttünk a Dunai cipőkhöz. Ma azért is állunk itt, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, mert új irányt kell mutatnunk és új iránytűt kell a kezünkbe vennünk, hiszen a mi emlékeink a milyenk, és ez közös ügyunk.
Az elmúlt hetekben, hónapokban sorra jelentek olyan hírek, amelyek zsidó emberek emlékének meggyalázásáról vagy a holokauszt tényének tagadásáról szólnak. Közvélemény-kutatások jelennek meg arról, hogy egyre nő az antiszemitizmus. Ez mindenkinek legyen jelzés, és másképp is fogalmazok, mindenkinek az kellene hogy legyen! Ez kötelességünk!
Mindeközben vannak, akik mélyen hallgatnak, nem tesznek semmit, nem lépnek fel, nem hallatják hangjukat. Azzal igyekeznek elfordítani a fejüket az ilyen ügyektől, hogy ami 3 éve történt, azzal nem érdemes foglalkozni, majdhogynem érzéketlenné váltak az ilyen ügyek iránt.Valőban érzéketlenné kell válnunk?
Bennünk itt él a Duna partjára a családjuktól elrángatott emberek, akiket nyers kegyetlenségekkel belelőttek a hullámok közé…Vajon ha üzennének Nekünk, mit üzennének nekünk azok akiknek búcsúzni sem volt módjuk.Elvesztettükrealitásérzéküket?
Hittestvéreim!
Hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
Semmilyen szél sem kedvező annak a hajónak, amelyik nem tudja, milyen kikötőbe tart.– mondta egykoron a nagy gondolkodó, Seneca.
Ma ott tartunk, hogy ha nem hozunk létre, nincs egy jól működő érdekképviseletünk, nincs aki megálljt parancsoljon az egyre növekvő antiszemitizmusnak, holokamuzóknak, a cipőbe köpködőknek, a náci tetoválást viselőknek! Ha a hajó kapitánya nem tudja, melyik kikötőbe kell vezetnie a zsidóság hajóját, nincs az a széljárás, ami jó lenne neki.
Itt az ideje, hogy ezekben a kérdésekben tudassuk mindenkivel, hogy nem fogunk hátrálni,új irányt mutatunk, és leverjük a cölöpöket! Testvéreim, itt a határ!
Azért vagyunk ma itt, hogy megmutassuk, és hogy együtt kimondjuk: elég volt!
Elég volt a sírokat döntögető barbár vandalizmusból, a holokauszt áldozatainak emlékét meggyalázó politikusokból, a holokauszt tagadó képviselőkből!
Azért vagyunk ma itt, hogy együtt kimondjuk ki: nem akarunk, és nem fogunk félni!
Nem akarunk félni a náci gondolatokat dédelgető politikai erőktől, nem akarunk félni attól, hogy az egyre erősödő antiszemita politikai irányzatok újra felülkerekednek, és fennen hangoztatnak olyan dolgokat amik soha nem voltak igazak…
Ha nem tudjuk megvédeni halottaink emlékét, nem leszünk képesek megvédeni az élőket sem. Ezért olyan fontos tehát, hogy kellő erővel, kellő időben és kellő határozottsággal fellépjünk mindazok ellen, akik őseink emlékét gyalázzák.
Ezért felszólítjuk Vona Gábort, hogy azonnali hatállyal hívja vissza a nyíltan náci gondolatokat valló képviselőit, mondassa le a holokauszt tagadó, cipőbe köpködő politikusait, és ne küldje vissza őket bűnbánó módon virágokkal bocsánatot kérni, hogy kiszolgáltassa vele saját érdekeit…mert ez nem tiszta szívű bocsánatkérés…Halottaktól pedig csak úgy lehet!
Hittestvéreim!
Hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
Ma valóban az a helyzet, hogy három év alatt elévülhetnek ezek a bűnök? Mert az igazságérzetünk nem engedi, hogy a holokauszt tagadása, a sírok és emlékhelyek meggyalázása mellett elhaladjunk. Ezért kezdeményezni fogom, hogy a Parlament módosítson törvényt annak érdekében, hogy az ilyen bűnök, ne évüljenek el.
Az a célom, hogy mindenkor és minden eszközzel küzdjünk az antiszemitizmus ellen: amikor kell, oktatással, kultúrával, amikor pedig úgy kell, akkor törvénnyel. Aki felelősséggel gondolkodik, mindenki ezt teszi, és legyen az bárki, nekünk mellette kell állni, igaz zsidó szívvel!
Most arra kérem Önöket, hogy a színes hajókkal a kezünkben sétáljunk el a Duna partra, és egyenként tegyük a vízre az áldozatok emlékét jelképező papírhajókat. Jelképesen megmutatva ezzel, hogy milyen sok embert bántottak meg a holokauszt tagadásával és a cipők meggyalázásával!
Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak!
A szöveg forrás itt található.
