Holokauszt-tagadásban is utazott a Táncsics Mihály díjjal kitüntetett szerző

Mint már beszámoltunk róla, nemzeti ünnepünk alkalmából Táncsics Mihály díjjal tüntették ki Franka Tibor egykori szélsőjobboldali újságírót. Ekkor idéztünk tőle néhány szaftos antiszemita kitételt.

A 444.hu is utánajárt a kitüntetett előéletének, és felidézte Franka munkásságának egy másik fejezetét. A „Szájkosár” című könyve szenvedélyes vitairat a Holokauszt tagadást büntető törvény ellen, s elszánt védelmezője azoknak, akiket Európában ilyen bűncselekményért elítéltek.

A 444.hu az alábbiakban foglalja össze Franka könyvének tartalmát.

“Franka nem árul zsákbamacskát. 2003-ban azért írta meg a könyvét, mert Magyarországon is tervezték bevezetni a holokauszt tagadásának és a gyűlöletbeszédnek a büntethetőségét. Ez lenne az a címben szereplő szájkosár.

„Ha bekövetkezik és ránk húzzák a szájkosarat, attól a naptól kezdve törvény biztosítja a nemzethamisítást, azok börtönbe zárását, akik vitatni merik némely kisebbség, csoport vagy vallás szerepét, vagy történelmi esemény körülményeit.”

Franka szerint ez a törvény „tökéletesen szolgálja a globalizációt, azaz elsősorban Amerikát és legtehetősebb etnikumát. Általa a nem kívántak azonnal megvádolhatók, perbe foghatók, sőt, könnyen terroristák válhatnak belőlük.”

A friss Táncsics-díjas író még nem Táncsics-díjas íróként úgy építette fel a könyvét, hogy a hangulatba hozás után hosszan idéz egy 1998-as svájci per jegyzőkönyvéből. Jürgen Graf állt bíróság elé, akit Franka úgy mutat be, hogy „svájci nyelvtanár, sőt nyelvzseni, aki csaknem tucatnyi nyelven beszél folyamatosan, és aki hosszú esztendők óta szívós kutatómunkát végez a németországi koncentrációs táborokban történtek felderítésére”.

Franka ezzel át is adja a szót Grafnak, aki magát holokauszt revizionistának nevezi, és három pontban foglalja össze az alapvetéseiket.

Graf és társai kétségbe vonják, hogy

• a nácik tervet készítettek volna a zsidók kiirtására,
• léteztek emberek meggyilkolására szolgáló, gázkamrákkal felszerelt megsemmisítő táborok,
• az áldozatok száma 5-6 millióra rúg.

Amit nem vonnak kétségbe: volt zsidóüldözés, deportáltak zsidókat koncentrációs táborokba, de azért, hogy ott dolgozzanak, közülük valóban sokan haltak meg, de a járványok és a legyengülés miatt.

Graf azzal az elméletével is előállt, hogy Auschwitzban a tetvek által terjesztett flekktífuszban haltak meg tízezrek. A Zyklon B-t éppen a tetvek ellen használták, de nem volt elég belőle. „A németek a tetvetlenítési akciók végrehajtásához kétségbeesetten követeltek mind több Zyklon B-t. Túl kevés Zyklon B állt rendelkezésre, ennek megfelelően rosszak voltak a flekktífuszjárvány megfékezésének esélyei” – idézi Gráfot Franka. Vagyis Graf szerint ha több, az egyébként elgázosításhoz használt Zyklon B lett volna Auschwitzban, akkor kevesebb zsidó halt volna meg.

Grafról tudni érdemes, hogy elítélték a Franka által hivatkozott perben, de nem várta meg a döntést, mert előbb Iránba, majd Oroszországba szökött.

A perben Graf mellett tanúskodott egy osztrák mérnök, Wolfgang Fröchlich is, aki szerint 15 fokos hőmérsékleten nem is lehetett volna embereket ölni Zyklon B-vel, könyvet is írt a Gázkamra hazugság címmel. Őt több alkalommal is elítélték, Iránban szívesen látták. Franka az ő vallomását is belevette a könyvbe.

Franka egyetlen pillanatig nem rejti véka alá, hogy kinek ad igazat, egyetlen szóval sem kérdőjelezi meg Grafnak és Fröchlich-nek a zsidók elgázosítását és kiirtásának a tervét tagadó nézeteit. Később pedig így utal vissza Grafra:

„Összehasonlítás gyanánt, amíg Grafot a holocaust kutatásaiért 15 hónapi letöltendő szabadságvesztésre ítélték, addig a személyes holocaust élményeinek és véleményének megírásáért Kertész Imrét Nobel-díjjal tüntették ki, pedig mindkét férfiú ugyanazzal az eseménnyel foglalkozott”.

Franka aztán hosszan fejtegeti, hogy valójában Kertészt lehetne elítélni a szájkosártörvény alapján, mert gyűlöletet kelt a magyarok ellen. Végül azt írja: „Mielőtt bárki félre akarná érteni, nem szándékom kétségbe vonni Kertész élményeit, azok igazságtartalmát, mert nincs tapasztalatom, magam 1977-ben jártam először Auschwitzban. Táborok bizonyára léteztek, ahová többféle náció tagjait hurcolták, és ahol emberek haltak meg, és ahol, akárcsak más táborokban, kínzásokat, nélkülözéseket szenvedtek el. Utóbbiakról általános információim nekem is vannak, hiszen rokonomat tartották szovjet fogságban”.