Hogyan tovább Európa? – Hozzászólás

Gadó János, a Szombat munkatársa, 2015. szept. 9-i cikkében (A menekültek és a holokauszt) a Holokausztra mint értelmezési keretre összpontosítva sok valós összefüggést szemléltet. Azonban úgy látom, hogy összes fejtegetése a következő álláspontot öleli körbe, takarja el (még ha az elrejtés eredetileg nem is volt a szerző szándéka, amikor gondolatai nyomába eredt): „tudjuk, a humanista Európa … a Holokauszt után egyszerűen nem ismeri az erőszak eszközeit, így esélye sincs a menekültáradat feltartóztatására.”

És amennyiben ismerné „az erőszak eszközeit”? Használatuk elkerülhetetlen?

Jómagam – egy olvasói levél erejéig – szintén elcsábultam a Holokauszt értelmezési keretének. Igaz, valójában nem állítottam történelmi párhuzamba a holokausztot és a jelenlegi, Európát megcélzó, nagyrészt arab etnikumú migrációt. Csupán arról szóltam (holokauszt-túlélő apa fiaként), hogy szerintem a magyar társadalomban az akkori zsidóság utódai a legérzékenyebbek az ún. migránsok sorsa iránt, éppen az anno szögesdrót mögé zárt, illetve a szögesdrótok között legyilkolt felmenőik emlékénél fogva (Zsidóként – a migránsokról. Népszabadság, 2015. szept. 7.)

Ám akár helyes a Holokausztot – ilyen vagy olyan módon – értelmezési keretként „használni”, akár nem, a menekültügyben a valódi kétséget a Szombat munkatársának idézett publicisztikai utalása fejezi ki.

E felfogásban érték és gyakorlati szükség, cél és eszköz áll szemben egymással. A nácizmusból – legyőzése után hetven évvel – így-úgy kigyógyult Európa vagy megvédi végzetesen antihumánus eszközökkel humanizmusát a túlnyomóan iszlám menekültáradattól, vagy kultúrája, társadalma elpusztul. Ezt a kiúttalanságot fogalmazza meg a Nobel-díjas író Kertész Imre, amikor a túlérettségből fakadó civilizációbomlás elkerülhetetlenségét vizionálja. Felvethető: korunk liberalizmusa se ússza meg az ez ideig hagyományosan a bolsevizmusnak tulajdonított „igazsághoz hazudás” dilemmáját?

Tavaly az iszlám közösségek az Európai Unió lakosságának 5 százalékát tették ki. A szám a jövőben robbanásszerűen nőni fog.

Szerencsére a kényszer más, az öreg kontinens legemberségesebb eszméihez és politikáihoz illő forgatókönyvet is diktálhat. Ugyanis Európa „a migránsok nélkül lakossága negyedét elveszíti röpke száz év alatt. Kellemetlen lesz: alacsonyabb nyugdíjak (ha egyáltalán lesznek némelyik országban), alacsonyabb fizetések a nagyobb elvonások miatt, röviden csökkenő jólét és billegő költségvetések.” – prognosztizál a hvg.hu 2015. szept. 8-án (Máriás Leonárd: Kinek kellenek a bevándorlók? Nekünk, de erősen).  Ugyanakkor a „menekülteket nem állítják meg a határok, a falak és a kerítések” – látta be az Európai Bizottság elnöke Jean-Claude Juncker, a róla elnevezett, a menekültválságot kezelni hivatott EU-csomagot indítványozva, majd hozzátette: „Nincs jó állapotban az Európai Unió, mert kevés benne az “Európa” és az “unió” is” (Népszava, Vihart kavarhat a Junckert-csomag. 2015. szept. 9.).

 

Mégis van tehát remény. Stratégiai szintű gondolkodást produkáló államférfiúnak köszönhetően.

 

Fekete György