„Hiszek abban, hogy a demokrácia és a nacionalizmus kéz a kézben járnak”

Divatba jöttek a magyar kormánysajtóban az izraeli jobboldali politikusokkal, tudósokkal készült interjúk. A Magyar Nemzet ét napja  Eli Hazannal, a Likud külügyi igazgatójával közölt interjút „Zsidó létemre én is Soros György ellen vagyok!” címmel, ma pedig Gadi Taub konzervatív történész szólalt meg a lap hasábjain. Az elgondolkodtató beszélgetésből egy részletet idézünk.

– Mit jelent ma a cionizmus?

– Elmondom a saját példámon, a családom történetén keresztül, hogy miért vagyok „ösztönösen cionista”, és miért nem kerülnek egymással konfliktusba a különböző érzéseim. Apám Pozsonyban volt gyerek, amikor 1939-ben bevonult a német hadsereg, a Wehrmacht. Négynyelvű – szlovák, német, magyar, cseh – környezetben éltek, még szó nem volt a holokausztról Csehszlovákiában.

A német katonák bekopogtattak apámékhoz, vizet kérve a tésztájukhoz, amit főztek. Apám pedig tizenkét évesen adott nekik. De a család érezte, hogy ez nem otthona többé a zsidóknak. Hajóra szálltak – apám megfogalmazásában: egy fürdőkádba, négyszáz emberrel a fedélzetén –, és az akkoriban brit Palesztinába indultak. De a hajót nem engedték kikötni sehol. Az én cionizmusom ennek nyomán azt jelenti, hogy minden zsidónak legyen egy országa, amely az övé. Ahol föld is van a lába alatt, nem csak egy hajópadló. És illesse meg ugyanez a jog a palesztinokat is! Elvben támogatom a palesztin államot, csak éppen ahhoz megfelelő körülményekre lenne szükség.

– Milyenekre?
– Jelenleg a palesztin nemzeti mozgalom nem a nemzetépítést tartja a céljának, hanem Izrael elpusztítását. Abból a pénzből például, amelyet Európa küld nekik, arra tanítják a gyerekeiket, hogy zsidókat öljenek.

– A korábbi évtizedek terrorhulláma és izraeli katonai műveletei után mostanában már nincsenek lázas diplomáciai egyeztetések, a világsajtót bejáró béketervek és átrajzolt térképek, nem utaznak a vezetők az amerikai elnökhöz Camp Davidbe. Úgy tűnik, mindkét fél beletörődik a status quóba.

– Látok egyfajta folytonosságot Jichák Rabin ideje és a mi időnk, Benjámin Netanjahu között. Ellentétben azzal, amit a hívei a halála után Rabinról állítottak, ő sem hirdette soha, hogy a palesztinok teljes körű államiságot kapnának. Fizikailag el lettek volna határolva ott, ahol Izrael a legkeskenyebb és ezért a legnagyobb biztonsági kockázatnak van kitéve, továbbá a palesztinok nem kaptak volna a határőrizethez és a légtérellenőrzéshez fűződő jogokat. Hadseregük sem lett volna. Rabin ezt „majdnem államnak” hívta, Netanjahu pedig autonómiának, de valójában ugyanaz a lényege.

Izrael viszont mindaddig nem változtat a status quón, amíg a palesztinok nem változtatnak céljaikon, ami jelenleg az országunk elpusztítása. Szokták emlegetni az úgynevezett demográfiai bombát, de most már a zsidók termékenységi rátája emelkedik, míg a palesztinoké csökken. Bármiféle „békemegoldás” irreleváns most. A történelem amúgy is szolgál olyan problémákkal, amelyeknek nincs megoldásuk. Az utolsó csepp a pohárban az én felfogásomban az arab tavasz volt.

– Miért?

– Mert megmutatta, hogy az arab világban a nemzetépítés nem válik rendezőelvvé, márpedig – mint említettem – hiszek abban, hogy a demokrácia és a nacionalizmus kéz a kézben járnak. Erős demokráciát hazafias polgárokkal lehet építeni. Nagy tévedés, hogy Amerika ne lenne nacionalista; épp ellenkezőleg, a polgárai általában rendkívül hazafiasak. A különbség az, hogy míg Európában vagy Izraelben országaink identitásának a közös múltunk az alapja, Amerikában, ebben a lényegileg bevándorlótársadalomban a közös jövőben való hit.

– Brüsszelben ne mondjon majd ilyeneket! Szerintük a nacionalizmus és a demokrácia ellentétes fogalmak: az egyik negatív, a másik pozitív…

– Az Európai Unió amorf képződmény, önöknek mint európai polgároknak valójában nincsen hatalmuk az önöket irányító uniós intézmények felett. Nem más, mint az elitek szövetsége. Készülő könyvemben éppen arról írok, hogyan jönnek ki jobban az elitek más országok elitjeivel, mint a saját népükkel. Az elitek mindenütt kisebbségben vannak, de nagy a befolyásuk, miközben aláássák a demokráciát. Jó példa Soros György, a cionizmus ellensége, akinek szervezete Izrael aláásásán fáradozik, amint egy rejtett kamerás felvétel egy konkrét esetben bizonyította is. Ez az új antiszemitimus.

Izrael és Magyarország közös nevezője ma a nemzeti erők harca ezekkel az internacionalista elitekkel szemben. Azért is jöttem most Magyarországra, hogy többet megtudjak az itteni folyamatokról.

A valódi kérdés az, van-e bátorságuk a kormányoknak ahhoz, hogy a közbeszédben összekössék a demokráciát és a nacionalizmust. Vallom, hogy ma a konzervatívok a szabadság és a demokrácia valódi őrei. Izraelben jó példa erre az arab országokból érkező zsidók hagyományos gondolkodása: vallás, nemzet és demokrácia az ő esetükben ösztönös egységet alkot. Be vannak oltva az európai progresszív hatással szemben.

Teljes cikk