Herman Wouk amerikai író 100 éves
Herman Wouk Pulitzer-díjas amerikai író 100 éves, 1915. május 27-én született.
Orosz zsidó emigránsok gyermekeként New York Bronx negyedében jött a világra. A Columbia Egyetemen végzett, majd dramaturg lett. 1941 nyarától hadikötvények vásárlására bíztató reklámokat írt. Amikor 1941 decemberében az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, önként jelentkezett a haditengerészethez, 1943 februárjától a Zane romboló-aknaszedő hajón szolgált a csendes-óceáni hadszíntéren. Nyolc partraszállásban vett részt, több kitüntetést kapott, leszerelésekor egy másik aknaszedő hajó első tisztje volt.
A polgári életbe visszatérve kezdett hosszabb lélegzetű műveket írni, először rádiójátékokat, első, szatirikus regénye, az Aurora Hajnalpír (1947) is a rádió világát mutatja be. A nagy sikert a Zendülés a Caine hadihajón című regénye hozta meg számára 1951-ben, amelyért Pulitzer-díjat kapott. A személyes háborús élményeken alapuló mű hőse a pszichopata Queeg kapitány, aki vészhelyzetben fejét veszti, ezért legénysége fellázad ellene és leváltja. A regényt (amelyhez komoly pszichiátriai előtanulmányokat folytatott) a különböző emberi magatartásmódok lélektanilag hiteles bemutatása teszi íróilag értékessé. A regényt tucatnyi nyelvre, magyarra is lefordították, színpadi és filmváltozat is készült belőle.
1952 és 1974 között a New York-i Yeshiva egyetemen angol irodalmat tanított, és egymás után írta regényeit, amelyek közül több bestseller lett. 1971-ben jelent meg A forrongó világ, majd 1978-ban a folytatás, a Háború és emlékezet. A túlzó kritikusok a Háború és békével mérik össze a második világháború küzdelmeit felidéző két művet. Megírásukat igen alapos, számos országra kiterjedő kutatómunka előzte meg, úgyhogy méltán írhatta egy kritikus: “Az amerikaiak többet tanultak Wouktól a második világháborúról, mint bármilyen más forrásból.”
A zsidó múlt és jelen is foglalkoztatta: Hajnalcsillag (1955) című regényének hőse elveti hithű szüleinek értékrendjét. Ennek a kérdésnek szentelte Én Istenem (1959) című kötetét is. Következő könyve a modern Izraelbe vezetett, a Remény két kötete 1993-ban jelent meg.
1955-ben adta ki a Marjorie Morningstar című regényét, mely a női tisztaságra épít, s akár más műveiben, középpontjában egy erkölcsi kérdés áll. Az 1964-ben megjelent Hajsza egy anyagilag sikeres, de művészileg összeomló író története. Hosszú hallgatás után 2005-ben jelent meg a Texasi labirintus című könyve, amely a tudomány és politika összefonódásáról fest hű képet.
Írásait nem jellemzik technikai újítások, de igen népszerűek, a “woukism” kifejezés egy időben a hatásvadász, giccses bestsellert jelentette az amerikai kritikai nyelvben. Regényeit aprólékos kutatásokat végezve dolgozta ki, alapjuk az emberi jóságba és tisztaságba vetett töretlen hit. 1937 óta vezetett, száz kötetnél terjedelmesebbre hízott naplóját 2008-ban a Kongresszusi Könyvtárnak adományozta, ezek digitális változata nyilvánosan hozzáférhető.
Számos művét megfilmesítették, a Caine-ből 1954-ben Edward Dmytryk által rendezett filmben Humphrey Bogart alakította Queeg kapitányt. A Forrongó világ és a Háború és emlékezet című két kötetéből pedig tizenkét részes amerikai filmsorozatot forgattak 1996-ban. Számos könyve olvasható magyarul is. A Zendülés a Caine hadihajónt 1972-ben mutatta be a Madách Kamara Színház Vámos László rendezésében, Mensáros Lászlóval, Pécsi Sándorral, Avar Istvánnal és Balázs Samuval a főbb szerepekben. 1998-ban Huszti Péter rendezésében újították fel, 1999-ben pedig a Békés Megyei Jókai Színház adta elő.
