Heller: „aki nem tud a szélsőjobb miatt aludni, hagyja ott az országot…”

Hogy beszélnek ma az antiszemiták? Kell félni a szélsőjobbtól? Minek Horthynak lovasszobor? Wass Albert, mint kötelező olvasmány?! Aki válaszol, Heller Ágnes.

Szombathely, november 21. tíz perccel délután öt után: a Bernstein Béla Kulturális Központ kapujában üvölteni kezd egy riasztó. Épp, amikor belépnék rajta. Szaladok felfelé, de miért is? Beállok az alkalmi jegypénztár előtt kígyózó sorba, a para elszáll, jó negyed órám van még a kezdésig. Be is jutok, a helyzet azonban ugyanaz, mint pár hete Konrád Györgyön volt: még a csilláron is lógnak. Ahogy körbenézek, főként az idősebb generáció mozdult rá Heller Ágnesre. A szerencsésebbek élőben a nagyteremből, a többiek a szomszédban kivetítőről élvezhetik a baloldali liberális értelmiségiként definiált Széchenyi-díjas filozófus előadását.

Heller, mint egy bölcs sámán, úgy üli és beszéli végig az elkövetkezendő másfél órát. A törékeny asszonyt egy emelvényre kísérik fel, hogy látszódjék. Fotel szélén, másfél órán át egyenes derékkal ül. Most is, mint tíz éve, mikor utoljára láttam, sugárzó szemmel, sziporkázóan ad elő. Összeszedett, érdekes – mit sem kopott a lendülete.

Izraelről és a diaszpóráról

Az est első felében – a meghirdetett program szerint – Izrael államiságáról és a diaszpórával való kapcsolatáról tart rövid előadást. Heller szerint a babiloni fogság óta a zsidóság normális állapota, hogy egy részük a Szentföldön, más részük viszont Jeruzsálemtől távol, a diaszpórában (szétszóródva) él. A szétszóródott zsidók megőrizték vallási hagyományaikat, kultúrájukat, szellemi központjuk pedig továbbra is Jeruzsálem maradt. Így volt ez már a bibliai időkben is, és akkor is, amikor még állt a jeruzsálemi nagy zsinagóga, ahová a zsidók évente egyszer biztosan elzarándokoltak. És még inkább így lett akkor, amikor 70-71-ben elpusztult a második jeruzsálemi templom. A hely, amely a zsidó vallásosság központja és kulcsa volt. (Ráadásul ez a templom Nagy Heródes által újjáépített, sokak szerint a világ hét csodája közé sorolható szépségű épület volt.)

Heller aztán mesél az európai diaszpóra kialakulásáról, pár mondatban az askenázi (azaz német) zsidóságról, és arról, hogy a sötétnek nevezett középkorban például sokkal kevésbé voltak rossz helyzetben az európai zsidók, mint mondjuk az újkor kezdetén. És mesél a zsidóság első nagy holokausztjáról, amikor kiirtották az ibériai félszigeten a széfár zsidók többségét.

Jeruzsálemben – ezt kevesen tudják – a 19. században már többségében zsidók éltek. Nem voltak cionisták, csak vallásosak, akik az óvárosban települtek le. A cionizmus, mint mozgalom nem is tőlük, hanem a Kelet Európában élő zsidóság soraiban indult. Az első Szentföldre lépő telepesek fő célja volt, hogy erős kulturális közösségeket, otthont teremtsenek. Viszont abszurd, ha nincs holokauszt, és ekkora emberáldozat, ezáltal Európában kollektív bűntudat, soha sem jöhet létre az önálló zsidó állam.

Így zsidóznak ma az antiszemiták

Az első telepesek abnormálisnak gondolták a zsidóság hagyományos összetételét, hogy kevés a kétkezi munkás, a többség kereskedő vagy iparos. A fejéről a talpára akarták fordítani, olyan államot létrehozni, ahol erős a parasztság és a munkásosztály. Izrael félmilliós országként jött létre, 1945-46-ban a világ egyetlen szociális demokráciájaként. Kevesen voltak, mindenki nagy szegénységben élt, de szociális demokráciát akartak, többpártrendszerrel. Kifelé a diaszpórába azt propagálták, aki zsidó, költözzön haza Izraelbe, mert természetellenes, ha máshol él.

A helyzet mostanra megváltozott. Izrael túlnőtte magát, hét millióan élnek kint, közel 400 ezer magyarral. Mostanra több zsidó él Izraelben, mint összességében bárhol másutt a világon. (Amerikában és Kanadában élnek még számottevő létszámban, 3-4 millióan, Európában, Oroszországot beleértve is jó ha egy millióan.) A zsidó állam legfőbb exportcikke eleinte a narancs volt, mára ez is megváltozott, kevesen végeznek kétkezi munkát, a legnagyobb bevételi forrás a high-tech iparban termelődik.

Emiatt is kezd kialakulni az a stratégia, hogy a diaszpórában mindenki onnan támogassa Izraelt, ahol él. Az antiszemitizmus legújabb formája Heller szerint ugyanis Izrael államiságának megkérdőjelezése. A diaszpórában élők feladata az, hogy védjék a zsidó államot a gyűlöletbeszéd ellen. Cserébe a zsidó állam, ha kell, bármikor menedéket ad számukra.

Heller szerint ma az USA-ban a zsidóság aranykorát éli, de meddig tarthat ez? – kérdezi. Mert voltak a zsidó történelemben hasonló kiemelkedő időszakok, amelyek rendre holokauszttal végződtek. Gondoljunk csak a hispániai széfár zsidóság (fentebb vázolt) tömeges kiirtására, vagy arra, mi lett a századforduló után, a viszonylagos aranykorban gyarapodó kelet-európai askenáziakkal?!

Horthy egy közepes képességű, gyenge jellem volt

Heller nem sokra értékeli Horthyt: „Egy közepes képességű ember, aki hatalmas pozícióba kerül, hatalmas árulások révén. Először elárulta a királyát, aki felkarolta, aztán elárulta a trónörököst. Horthy számlájára írhatjuk az első fajtörvényt, fél millió magyar zsidó deportálását, és százezer magyar katona halálát a keleti fronton. Ő léptette be az országot a háborúba, ahogy Trianon mögött is ő állt… Olyan ember volt, aki jó atyja volt a gazdagoknak, beleértve a pénzes zsidókat is, és hihetetlenül fütyült arra a 3 millió koldusra, akik az országban éltek. Ő volt Hitler utolsó előtti csatlósa… Egy közepes, erkölcsileg igazán alantas, lelkiismeretre és bűntudatra képtelen alak, aki sem lovas szobrot, sem semmilyen elismerést nem érdemel.” Heller nem is érti, miért őt vették elő a jobbosok, miért nem egy nagyobb kaliberű, tisztességes magyar konzervatív politikust, mondjuk Tisza Kálmánt. Neki miért nem állítanak szobrot?

A teljes cikk itt olvasható.