Heller Ágnes: Gyurcsány a legokosabb magyar politikus

Heller Ágnes volt az Összefogás tatabányai szervezete által indított, „Hitelesen első kézből” című rendezvénysorozat első vendége. A Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, akadémikus „A múlt hamisításától a demokrácia meghamisításáig” címmel tartott előadást A Vértes Agorájában. Az emlékezetpolitika és a történelemhamisítás mibenlétéről, valamint a baloldali értelmiség szerepéről beszélgettünk vele néhány perccel beszéde megtartása előtt.

– Civilként érkezett az eseményre, vagy pártszínekben szerepel?

– Abszolút civilként érkeztem. Amióta kizártak a régi-régi kommunista pártból – akkoriban huszonhat éves voltam –, egyetlen pártnak sem voltam a tagja.

– Akkor mi motiválta, amikor elfogadta az Összefogás meghívását egy tatabányai előadás megtartására?

– Rokonszenvezem a vendéglátó intézménnyel (az Agorával), illetve az általa befogadott kezdeményezéssel. Feltételezem, hogy minden intézmény, amely meghív, azért teszi ezt, mert a hallgatóságát érdekli, amit mondani szeretnék.

– Előadásának címe „A múlt hamisításától a demokrácia meghamisításáig”. A cím alapján arra tippelnék, hogy Szakály Sándor ügye és a budapesti Szabadság térre tervezett emlékmű fontos részét fogják képezni a mondandójának.

– A Szabadság téri emlékmű tipikus példája egy kettős – esztétikai és történelmi – ízléstelenségnek. Az esztétikai vonatkozásokat felesleges bővebben kifejtenem, egyszerűen nézzen rá a szóban forgó műre: aki ezt műalkotásként el tudja fogadni, annak az esztétikai érzéke közelít a nullához. Nézzük a dolog történelmi oldalát. Az új alaptörvény szerint 1944. március 19-e után megszűnt az ország szuverenitása, addig egy független, szabad, remek ország voltunk – aztán jöttek a gonosz, náci németek. Mint a sasmadár, lecsaptak ránk – a szobor legalábbis ezt sugallja –, és attól kezdve történt minden rossz. Ez a koncepció több ponton is meghamisítja a magyar történelmet. Például ott, hogy eszerint a zsidók deportálása csak a kijelölt dátum után kezdődött. Arról senki nem tesz említést, hogy a zsidótörvényeket korábban hozták meg, és ezek nélkül nem jöhetett volna létre a zsidóság minden ellenállás nélküli deportálása. Arról sem beszélünk, hogy utóvégre Amerika és Anglia ellen is hadat üzentünk, nem csak a Szovjetunió ellen. Az a Horthy Miklós, akit a szobor Gábriel arkangyalként ábrázol, a szövetségesek, tehát a demokratikus hatalmak elleni háborúba is belevitte az országot. Azt sem lehet kétségbe vonni, hogy Horthy volt a németek utolsó előtti szövetségese. Az ő mitizálása, mondhatnám, igen vaskos történelemhamisítás.

– A múlt héten sokakat felháborított a Jobbik esztergomi fóruma, amelyet – több párt és civil szervezet ellenkezésének dacára – a volt zsinagógában rendeztek meg. Ebben az esetben is hasonló motivációkról beszélhetünk?

– Az esztergomi zsinagóga ügyében nem látok történelemhamisítást. Ott pusztán erkölcstelenséget, erkölcsi kibicsaklást vélek felfedezni.

– Ön szerint mit tehet a baloldali értelmiség, ha ellen akar szegülni a kormány emlékezetpolitikai törekvéseinek?

– Úgy látom, hogy az értelmiség ebben a pillanatban mindent megtesz, ami tőle elvárható.

A teljes interjú itt olvasható.