Heisler András: senki nem tolerálhatja a kirekesztést és az idegengyűlöletet

Soha nem lehet elfogadni a rasszizmust, senki nem tolerálhatja a kirekesztést vagy az idegengyűlöletet – hangsúlyozta a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke vasárnap Nagykanizsán.

 

Heisler András a városból és környékéről elhurcolt zsidóság előtt tisztelgő megemlékezésen azt mondta: soha nem lehet elfogadni a rasszizmust, senki nem tolerálhatja a kirekesztést vagy a xenofóbiát.

Az antiszemitizmussal kapcsolatban hangsúlyozott miniszterelnöki zéró tolerancia nem egyeztethető össze sem a kocsmai, sem az intellektuális zsidózással, de “az ország zsidó polgárait kifosztó, jogaikat eltipró, tömeggyilkosságokban bűnrészes, vagy csak egyszerűen antiszemita gondolkodású egykori közéleti személyek politikai elismerésével sem” – mondta. A Mazsihisz elnöke hozzátette: a zéró tolerancia “nem tűri meg Hóman Bálintnak, Horthy kultuszminiszterének, a jogfosztás emblematikus alakjának akadémiai rehabilitációját sem”.

A Fővárosi Törvényszék perújítási eljárásban március 6-án bűncselekmény hiányában felmentette Hóman Bálintot a háborús bűntett vádja alól, egyúttal hatályon kívül helyezte az 1946-os népbírósági ítéleteket.

Hóman Bálint 1918-ban lett az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező, 1929-ben pedig rendes tagja, az MTA 1945-ben kizárta a tagjai közül.

Lovász László, az akadémia elnöke a Népszabadságban nemrég megjelent, Hóman Bálint esetleges akadémiai rehabilitációjára vonatkozó felvetésre, mely szerint “sokan tartanak Hóman Bálint akadémiai rehabilitációjától, mondván, ez is a lappangó fasizmus előretörésének jele, hiszen egy háborús bűnösként elítélt, szakmailag ugyan kiváló, ám emberileg gyenge, a zsidótörvények előkészítésében aktív szerepet vállalt és Szálasiékkal a végsőkig kitartott embert helyeznének vissza jogaiba”, azt válaszolta: “a szakmai és emberi szempontok valóban ellentmondanak. Úgy látom, ettől a vitától előbb-utóbb nem lehet elzárkózni. Hajdan Glatz Ferenc és Kosáry Domokos is támogatta a rehabilitációt, és mert informálisan egyes tagok már felvetették, meg kell vizsgálnunk, ma is fennáll-e a kizárás indoka. A magam részéről egyértelművé teszem, ha e javaslatot az akadémikusok egy része benyújtja és szavazunk erről, az Akadémiának akkor is teljes mértékben el kell határolódnia a Hóman képviselte említett elvektől”.

Heisler András vasárnapi nagykanizsai beszédében emlékeztetett, hogy a második világháború idején 450 ezer embert vagoníroztak be Magyarországon, és talán sehol a világon nem sikerült azóta sem “e soha meg nem bocsájtható logisztikai feladatot ilyen hatékonysággal végrehajtani”.

Felidézte az egyik alföldi településen az 1900-as évek elején élt Schwarz Sándor történetét, aki 70 hold földön mintagazdaságot alakított ki, a környék gazdái, tanárok és diákok tanultak tőle, elismerték a munkásai. A zsidótörvények miatt azonban mindenét elvették, és ez a dráma a “zsidóság kirablásának történetét modellezi”.

“Előbb csak antiszemita közbeszéd, majd a numerus clausus, aztán a zsidó vallású egyetemisták hallgatói arányának hatszázalékos maximumát Hóman Bálint kultuszminiszter kiterjesztette a középiskolásokra is”. Ezután, szintén Hóman törvényjavaslata alapján, a zsidó diákok szegregálását írták elő – sorolta.

A holokauszt a huszadik század legsötétebb időszaka, az egész emberiség szégyene, a zsidók módszeres kisemmizése pedig a század “legnagyobb és legaljasabb rablásának története” – mondta Heisler András.

A Mazsihisz elnöke azt szorgalmazta, hogy a zsidóság és a kereszténység gazdag közös lelki öröksége és a huszadik századi tragédia fájdalma “vezessen új kapcsolatokra zsidók és keresztények között.” Új jövőt kell építeni, amelyben “ne legyenek zsidóellenes érzelmek a keresztényekben és keresztényellenes érzelmek a zsidókban”.

“Erő helyett a figyelem, ezt kérjük Magyarországtól” – emelte ki Heisler András.

Az évtizedek óta használaton kívül, csak alkalmi rendezvényekre megnyitott nagykanizsai zsinagógában tartott megemlékezésen Tasnádi Endréné Weisz Éva túlélőként két felnőtt unokájával közösen olvasta fel gyermekkori visszaemlékezését. Megemlítette, hogy 2700 embert hurcoltak el Nagykanizsáról és környékéről, de csak nagyon kevesen térhettek haza a lágerekből.