Heisler: A Holokausztra való emlékezés nem csak a zsidók, hanem az egész társadalom feladata

– A zsidó világ nagyra értékeli az Európai Unió cseh elnökségének az antiszemitizmus erősödése ellen tett erőfeszítéseit, amelyek Prágában, Brüsszelben, Lisszabonban és New Yorkban is fontos politikai kezdeményezésekké váltak – mondta Heisler András, a Mazsihisz elnöke tegnap a Cseh Köztársasáság budapesti nagykövetségén rendezett konferencián. A tanácskozáson részt vett Szalay-Bobrovniczky Vince helyettes államtitkár is.

A politikai döntéshozók, civil szervezetek és a zsidó közösség vezetői között létrejövő párbeszéd volt a célja annak a tanácskozásnak, amelyet a NOA (Networks Overcoming Antisemitism – Összefogás az Antiszemitizmus Ellen) projekt partnerszervezetei rendeztek tegnap a Cseh Köztársaság budapesti nagykövetségén – írja a mazsihisz.hu.

A rendezvény házigazdája az Európai Unió (EU) soros elnökségét ellátó Csehország budapesti nagykövetsége, míg társszervezője a Zsidó Világkongresszus (World Jewsih Congres – WJC) volt.

A konferencián többek között beszédet mondott Tibor Bial, Csehország budapesti nagykövete, aki aláhúzta, hogy az Ukrajna elleni orosz agresszió átformálta az elnökség kiemelt prioritásait, amelyek a következők: az energiaválság kezelése, az EU védelmi képeségeinek fejlesztése, az EU gazdasági stratégiájának rugalmassá tétele, továbbá a demokratikus intézményrendszer ellenállóképességének erősítése. Ez utóbbiba tartozik az antiszemitizmus elleni küzdelem, s ezen belül annak feltérképezése, hogy e tekintetben jelenleg milyen helyzetben van a magyar társadalom.

Ehhez kapcsolódik, hogy a NOA létrehozott egy NOA Compass nevű kezdeményezést, amely az Európában működő antiszemitizmussal szembeni kezdeményezések első online térképe, így forrásként szolgál a hatóságok és civil szervezetek számára, továbbá segítséget nyújt is az antiszemitimus elleni küzdelem során igénybe vehető gyakorlatokról.

A tanácskozáson beszédet mondott Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke is, akinek a beszédét az alábbiakban közöljük.

 

 „A világ megígért jövője soha nem a fáraók,
hanem mindig az Örökkévaló kezében volt”

Nagykövet úr, exellenciás urak, államtitkár úr, hölgyeim és uraim, kedves vendégek! Az első szó legyen a köszöneté. Köszönöm a Cseh Köztársaságnak, amiért az antiszemitizmus elleni küzdelmet prioritásként kezeli. A zsidó világ nagyra értékeli az Európai Unió cseh elnökségének erőfeszítéseit, amelyek Prágában, Brüsszelben, Lisszabonban és New Yorkban fontos politikai kezdeményezésekké váltak.

A mai budapesti esemény újabb bizonyítéka annak, hogy a cseh elnökség elkötelezett az antiszemitizmus elleni fellépésben. Egy évvel az antiszemitizmus elleni küzdelemről és a zsidó élet támogatásáról szóló uniós stratégia elfogadása óta sokat tesz annak végrehajtásáért. Köszönet, személyesen Bial Tibor nagykövet úrnak, aki szövetségese és támogatója az ügynek. Köszönet a CEJI, Bnai Brith és a WJC munkatársainak, hogy partnerként segítik a programot.

Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hetekben Brüsszelben, Vatikánban és Auschwitzban jártam, ami elég széles spektruma a zsidó közéletnek. Mindenütt szóba került az egész világot újra ellepő antiszemitizmus. Ma már nem elszigetelt, hanem kontinenseket átívelő jelenségről beszélünk Észak-Amerikától Kelet-Európáig.

S Kelet-Közép-Európa kapcsán jelzem cseh vendéglátóinknak, hogy a Cseh Zsidó Szövetség elnökével, Petr Papusekkel szoros kapcsolatban vagyok: a cseh, a szlovák, a lengyel és az osztrák zsidó vezetőkkel a nemzetközi konferenciákat kísérő vacsorákon gyakran megalakítjuk az ún. KundK-asztalt, ami persze elég viccesen hangzik, ám ez az asztal mégis a közös történelem, a szomszédos kultúrák és a harmonikus együttélés figyelemreméltó üzenetét hordozza.

A magyarországi zsidóság mentes az antiszemitizmus fizikai megnyilvánulásaitól. Sem közösségünk tagjait, sem intézményeinket fizikai támadás nem éri – néhány hete a legnagyobb budai zsinagóga falára került méretes szvasztika valójában kivételnek számít.

Az antiszemitizmus egyéb formái azonban jelen vannak társadalmunkban, s egyre több olyan szélsőséges szerveződést monitoringozunk, amelyek nyíltan antiszemita, gyűlöletkeltő eszméket hirdetnek. Növekszik a közéleti antiszemitizmus intenzitása, az összeesküvés-elméletek terjedése is. Veszélyes folyamatokat regisztrálunk, s nem megnyugtató a szélsőjobboldal parlamenti jelenléte sem.

A számos nemzetközi tanácskozást követően számomra két dolog vált bizonyossá. Az antiszemitizmus ellen sem szüntelen tiltakozással, sem „antiszemita” jelzők aggatásával nem lehet küzdeni. A helyzetet persze bonyolítja, hogy mindeközben szükség van az antiszemita jelenségek elleni megszólalásokra és a jelenség azonosítására is.

Most az antiszemitizmus terjedésével szembeni küzdelemből egy témát, az oktatást szeretném kiemelni. Ebben is különös jelentősége van a mindenre, a jóra, a rosszra egyaránt rendkívül fogékony fiatalok edukálásának.

Magyarországon működik a zsidó szervezetek részvételével egy szakértői csapat azzal a kompetenciával, hogy tekintsék át a tantervek és a tankönyvek zsidósággal összefüggő részeit, tegyenek javaslatot esetleges módosításukra. A program évekkel ezelőtt nagy lendülettel indult, Balog Zoltán akkori miniszter partnerségével számos fontos változtatás került átvezetésre – még a történelemkönyvek nyomdába adása előtt.

Csak két apró példa, hogy kicsit érthetőbb legyen, miről beszélek: a holokauszt tárgyalásából eredetileg hiányzott a holokauszt első tömeggyilkosságának, a kamenyeck-podolszki vérengzésnek a megemlítése. Ez – a szakértői csapat munkája révén – bekerült a történelemkönyvbe. A másik példa: a tankönyv Izraelt a Közel-Kelet demokratikus országának nevezte, ami aztán kiegészítésre került, s a tankönyv már a Közel-Kelet egyetlen demokratikusan szerveződő országáról szól.

Amikor több száz ilyen „apróság” módosul, annak már jelentős hatása lehet az oktatásban. A mennyiség minőségbe csap át és gyerekeink közelebb kerülnek a valósághoz, a hiteles történelemszemlélethez, jobban megismerik környezetüket és a zsidósággal kapcsolatban értékeket. Sajnos ez a biztató folyamat a kritizálható nézeteket valló Takaró Mihály kormányzati megbízásával lelassult. Pedig a projekt akár nemzetközi érdeklődésre is számot tarthatna, sok éves tapasztalatainkkal készek vagyunk ebben akár európai szinten is együtt működni. De tudni kell: a munka sikerének alapfeltétele az oktatási kormányzat támogató partnersége.

Hölgyeim és uraim! A holokauszt során a magyar zsidóság 75 százalékát megölték. A magyar zsidóság számára az emlékezés hitelessége ezért érthetően kiemelten fontos. A sokak által ismert Sorsok Háza megvalósításának ötlete meggyőződésem szerint tiszta kormányzati szándékkal fogalmazódott meg. A nagyszabású projekt vezetője azonban nem tudta garantálni a hiteles történelemszemléletet, ami a hazai és a nemzetközi zsidóság nemtetszésével találkozott. A korábbi vezető visszavonása a projekt éléről helyes kormányzati döntés volt. Zsidó szervezetet megbízni és felelőssé tenni egy holokauszt-központ, a Sorsok Háza kialakításáért, azaz a holokausztra való emlékezésért, ez elvi hiba volt – ami akkor is az lett volna, ha a központ kialakításával megbízott zsidó szervezet történetesen értett volna a feladat végrehajtásához.

A holokausztra való hiteles emlékezés fontos része az antiszemitizmus elleni küzdelemnek, de fogadjuk el axiómaként, hogy ez nem kizárólagosan a zsidó közösség, hanem az egész társadalom felelőssége és feladata. Célját csak akkor teljesíti, ha széles körű társadalmi összefogáson alapszik.

Persze, ez nem egyszerű, hiszen tudjuk, a történelem, különösen itt, Közép-Kelet Európában, bonyolult. A történelmi szereplők életműve egy sokismeretlenes egyenlethez hasonlítható, aminek megoldása történészek szakértői feladata lenne. A politikát ettől jobb távol tartani. Ha higgadt és érzékeny párbeszéd helyett egymás érveire érzéketlenül és indulattal reagálunk, azzal csak további gyűlöletet keltünk, s ha zsidó témában megjelenik a gyűlölet, az mindig antiszemitizmushoz vezet. Reménykedem abban, hogy a kormányok a nemzeti stratégiáikban figyelemmel lesznek erre, és biztosítani fogják a politikától független, normális dialógus feltételeit.

Oktatás az iskolákban, oktatás az állami intézményeknél. Van erre is példa, de a jelenleginél tudatosabban, szélesebb körben rendszeressé kellene tenni a releváns ismeretek átadását a rendőri vezetők és az állomány felé, továbbá az állami és önkormányzati intézményekben. Az antiszemitizmus ugyanis gyakran az ismeretlentől, a sötét titoktól való félelemből táplálkozik, s növi ki magát társadalmat romboló erővé.

Az izraeli választások eredménye Magyarország és Izrael kapcsolatát várhatóan tovább erősíti. Milyen jó lenne ezt kihasználni a történelemtanárok Jad Vasemben történő képzésének intenzívebbé tételére! 

Többekkel beszéltem, s úgy értékelték, hogy tanári pályájuk egészére kihatóan kaptak új szemléletet izraeli továbbképzésükön. Költséges? Naná, hogy az. De vitathatatlanul eredményes. A történelemtanárok professzionális képzése az antiszemitizmus elleni küzdelem fontos mozzanata, amit a jövőben erősíteni kell.

A Mazsihisz és a vele kapcsolatban álló zsidó civil szervezetek a magyar társadalomba erősen integrálódott zsidóságot képviselik. Képesek a magyar kormány független, de hatékony partnerei lenni. Nagyobb nyitottsággal, kicsit több empátiával ezt a partnerséget tiszta és őszinte kapcsolattá lehetne fejleszteni.

S van még egy terület, a vallásközi párbeszéd területe, amit az antiszemitizmus kapcsán meg kívánok említeni. Lehetőségem volt részt venni abban a folyamatban, amely egy dokumentum, talán egy történelmi dokumentum megalkotását célozta. A múlt héten a Zsidó Világkongresszus (WJC) alelnökeként a Vatikánban jártam és Ferenc pápával történt személyes találkozásunkkor bemutattuk a Vatikán vezetőinek a Kishreinu – azaz Kötelékeink – című dokumentumot. A Zsidó Világkongresszus nyilatkozata a II. Vatikáni Zsinat 1965-ös Nostra Aetate nyilatkozatára kíván reflektálni.

„A zsidók és keresztények közös vallási hagyománya arra ösztönzi a két vallás híveit, hogy széttagolt világunkban együtt lépjenek föl a testvériség és a béke megteremtése érdekében” – mondta múlt heti szerdai találkozónkon Ferenc pápa.

A magyarországi egyházaknál és felekezeteknél a készség és az infrastruktúra rendelkezésre áll. Személyes kapcsolataink a keresztény egyházak vezetőivel jók, s léteznek a keresztény-zsidó párbeszédet segítő szervezetek is. Léteznek, de minimális állami támogatással – miközben egy, a Mazsihisz ellenében szerveződött neológ vallási egyesület kormánytámogatása ennek sokszorosa.

A vatikáni beszélgetés során elhangzott: nem elegendő megelégedni azzal, hogy magasszintű egyházi vezetők harmóniában képesek együttműködni; egy többségi keresztény-katolikus társadalomban a legkisebb vidéki közösségek felé is el kell juttatni mindazon üzeneteket, melyek egymás értékeinek megismertetésével a mindennapi antiszemitizmus ellen hatnak. Hiszen Tisza Kálmán Magyarország miniszterelnökeként már a XIX. században a következőket mondta:

„állítom, hogy a külföld előtt az antiszemitizmus megrontja Magyarország és a magyar nemzet jó hírnevét és erkölcsi hitelét. Én ezt nem a zsidóság kérdésének tekintem, hanem a nemzet becsülete és jó hírneve kérdésének”.

Hölgyeim és uraim! Az antiszemitizmus elleni küzdelem bonyolult rendszeréből önkényesen három dolgot ragadtam ki: az oktatás és az oktatók oktatásának fontosságát, a hiteles történelemszemléletet, valamint a vallásközi párbeszéd eredményeinek terítését.

Az antiszemitizmus elleni nemzeti stratégia nem elégedhet meg sem a fizikai biztonsággal, sem a zéró tolerancia hangoztatásával. Van hely a továbblépésre, de az már a kormány és a legitim zsidó képviselet együttműködését igényli. Mi készen állunk rá!

Magyar zsidó elnökként magyar vonatkozású példákkal hozakodtam elő. A mai megbeszélés ennél szélesebb spektrumban, a zsidó élet előmozdításáról és az antiszemitizmus elleni küzdelem érdekében kialakítandó együttműködésről fog szólni a visegrádi országokban. A V4-nek meg kell maradnia a közös megértés fórumának azon országok között, amelyek közös kulturális és szellemi értékeket és közös gyökereket vallanak. Amikor politikai konfliktusok ezt zavarják, felértékelődhetnek azon folyamatok, ahol az együttműködés fenntartható. Cseh barátaink a mai vitanap megszervezésével remekül rátapintottak erre is.

Széles körű társadalmi összefogásra van szükség, mert a világ megígért jövője soha nem a fáraók, hanem mindig az Örökkévaló kezében volt. Az Örökkévalóéban, aki saját képmására, azaz szabadnak és felelősnek teremtette az embert. Nekünk, zsidóknak egyik feladatunk életben tartani és hirdetni ezt a mindenkinek szóló ígéretet. Dolgozni érte egymás jobb megismerésével, az Örökkévaló földi szövetségeseként. (mazsihisz.hu)