Hegedűs Zsuzsa: A baloldal versenytárs, a Jobbik viszont ellenfél

Írta: Czene Gábor/nol.hu - Rovat: Hírek - lapszemle

A miniszterelnök főtanácsadója szerint nem kudarc a Mazsihisz távolmaradása.

A kulisszák mögött Hegedűs Zsuzsa szociológus, a miniszterelnök főtanácsadója felvette a kapcsolatot a Mazsihisz és más zsidó szervezetek képviselőivel. Végül ő javasolta Orbán Viktornak, hogy a vitás ügyek rendezését halasszák a választás utánra.

Két héttel ezelőtt azt kérte, várjunk az interjúval, amíg elcsitulnak kicsit a kedélyek. Ennyire forró a helyzet?

Más a probléma. Elmondom, miért vettem nyakamba az egész ügyet, ami egyébként eszem ágában se volt. Január végén hazajöttem Párizsból, és zsinórban kerestek meg a legkülönbözőbb helyekről, hogy csináljak már valamit. Bekapcsoltam a tévét, másról se szólt, csak az emlékévről meg a holokausztról. Az ATV-ben láttam Gellért Ádámot, aki az 1941-es kamenyec-podolszkiji történet kutatásával foglalkozik, rengeteg dokumentumot gyűjtött össze. Arról beszélt, hogy bármennyire más a véleménye, mint Szakály Sándornak, semmiféle hatalmi döntésre nincs szükség: nyilvános szakmai vitákat kell folytatni. Mélységesen egyetértettem vele. A politikát ne keverjük össze a tudománnyal. Aztán átmentem a Hír TV-re, ahol a Sorsok Háza ügyében Köves Slomó, az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) rabbija roppant nyugodtan előadta, hogy Budapesten a Páva utcában már van holokausztmúzeum, olyan intézmény viszont nincs, ami bemutatná, hogyan éltek együtt évszázadokon át a zsidó származású és a nem zsidó emberek. Nagyon megtetszett az ötlet. Az én anyukám Izsákon született az egyik legrégebben Magyarországra került zsidó családban. Egyik ősöm tábornok volt az 1848–49-es szabadságharcban. Integráltan éltek, megtartva saját vallásukat és szokásaikat. 1919-ben, amikor Izsákon volt egy pogromkísérlet, a szomszédok figyelmeztették őket, hogy „jönnek”. És elbújtatták őket.

Nehogy valakiben kétely maradjon: kik jöttek, a vörösök vagy a fehérek?

A fehérek, de ez most lényegtelen. A Mazsihisz, ugyebár, három dolgot akart elérni: Szakály Sándor leváltását, a Sorsok Háza és a Szabadság téri emlékmű leállítását. Kettőben máris volt alternatív javaslat: a nyilvános vita elindítása és az Együttélés Háza. Behívtam magamhoz Gellért Ádámot és Köves Slomót. Lelkesek voltak, Gellérttel arról is megállapodtunk, hogy létrehoz egy honlapot, ahol a mai tudásunk szerinti legteljesebb forrásanyag hozzáférhető lesz Kamenyec-Podolszkijról. Aztán felhívtam Heisler Andrást, a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) elnökét és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatót. Majd Szabó Györgyöt, a Mazsök (Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány) vezetőjét. Kettesben és hármasban is találkoztam velük, együtt és külön is, mindenfajta felállásban.

Kinek a felkérésére egyeztetett?

Semmiféle felkérésem nem volt. Egyébként pedig nem egyeztettem, hanem megkerestem őket. Dialógust kezdeményeztem. A kettő nem ugyanaz. Nekem ez a szakmám. A konfliktuskutatásban a világ tíz legjobbja között vagyok. Miért ne én csinálnám?

 

A teljes cikk itt olvasható.

támogatás
[popup][/popup]