Hatvan év múltán – a Kneszet újra előveszi az eltűnt jemeni újszülöttek ügyét

A közel ezer baba eltűnését kutató vizsgálóbizottságok jegyzőkönyveit 2071-ig titkosította az izraeli kormány, ami súlyos kérdéseket vet fel.

Az ötvenes évek elején a kórházakból eltűnt, – állítólag meghalt – főként jemenita, de emellett észak-afrikai és balkáni, néhány esetben askenázi mintegy ezer kisbaba sorsa évtizedek óta foglalkoztatja az izraeli közvéleményt. Ahogy a zűrös ügyeknél errefelé szokás, már háromszor is bizottságot állítottak fel a tények felderítésére, újságírók és társadalmi aktivisták hada próbálta kinyomozni, hogy mi is történt 1948 és 54 között, a nagy alijahullám kellős közepén a váratlanul eltűnt rengeteg kisbabával – de a közvélemény az egyre bizonyosabb gyanún túl máig nem lett okosabb.

A vizsgálóbizottságok jegyzőkönyveit 2071-ig titkosította az izraeli kormány, és önmagában már ez a tény súlyos kérdésként veti fel, vajon igazat mondtak-e annak idején a szülőknek, amikor gyermekük haláláról értesítették őket. A Kneszet törvényhozó bizottságának keddi ülésén felszólították Benjámin Netanjahu kormányfőt, hogy hozassa nyilvánosságra a jegyzőkönyveket. Noha Ajelet Saked igazságügy-miniszter asszony támogatja a javaslatot, az állami levéltár jelen lévő képviselője továbbra is elzárva tartaná az aktákat, és állítása szerint legalábbis három évre lenne szükség a szövegek átadásához úgy, hogy közben ne sérüljenek az érintettek személyiségi jogai.

Annak idején általában az történt a héberül még nem beszélő, kiszolgáltatott, többnyire a bevándorló táborokban élő szülőkkel, hogy gyermekeiket rögtön a szülést követően elvették tőlük, vagy később kisebb betegség miatt, vagy járványveszélyre hivatkozva csecsemő- sátrakban, vagy szobákban az ápoló személyzet gondjaira kellett bízniuk őket. Az orvosok, vagy nővérkék hamarosan közölték velük, hogy a gyerekek meghaltak, vagy távoli kórházakba szállították őket, ahol egy idő múlva szintén halálukról számoltak be.

Azonban halott gyermekeiket soha nem láthatták, halotti bizonyítványt soha nem kaptak, s ha követelésükre néhányuknak megmutatták sírhelyüket, akkor arról legtöbbször kiderült, hogy üres, vagy más fekszik benne. Ráadásul általában kikézbesítették sorozási behívójukat tizenhét éves korukban.

A legutóbbi tényfeltáró bizottság 850 tanúságtételt hallgatott meg, és azt állította, hogy a megvizsgált több mint 800-ból 733 esetben bizonyosak a kisgyermekek halálában. De jegyzőkönyveik túl sok évtizedre titkosak ahhoz, hogy ezt az érintettek elfogadják. A főként jemenita családok ugyanis a mai napig úgy vélik, hogy az elrabolt gyerekeket izraeli és külföldi askenázi családoknak adták örökbefogadásra. A titkosítás feloldása talán közelebb vinne több kérdés megválaszolásához…