„Ha valahol gyilkosságot követnek el, az egész falu ünnepel”

Írta: zsido.com - Rovat: Hírek - lapszemle, Külföld

Egy fiatal zsidó nő meséli el, milyen az élet abban az arab faluban, ahonnan a tel-avivi terrortámadás elkövetői érkeztek.

palesztin ünnep

Édességosztogatás sikeres merénylet után

A halálos áldozatokat követelő terrortámadástkövetően az arab településeken zajló ünnepségekről szóló hírek sokakat megdöbbentettek. Az öröm ilyen jellegű megnyilvánulása egy-egy gyilkos merénylet után azonban egyáltalán nem új keletű.

A legismertebb talán az az eset, amikor a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után Jehudában, Somronban, Gázában és Kelet-Jeruzsálemben is filmre vették az elkövetőket ünneplő és cukorkát osztogató arabokat.

Vannak azonban olyanok, akikből e spontán ünnepségek nem egyszerűen undort, vagy zavart váltanak ki, hanem halálos veszélyt is jeleznek számukra.

Szárá arról a négy évről mesélt az Arutz Sheva portálnak, amikor Játában élt, abban az arab faluban, ahol a múlt heti mészárlás elkövetői felnőttek. Az asszony elbeszélése szerint az ott töltött időszakban rendszeresen látta a merényleteket követő vidámságot, illetve azt, hogy milyen széles társadalmi bázisa van a terrorizmusnak. Az egész falu támogatta és lelkesen üdvözölte a gyilkosságokat.

„Nincs még egy olyan örömünnep, mint ha valahol halálos áldozatot követelő merényletet követnek el”- meséli Szárá. „Minden házban erről beszélnek, az egész település erről beszél. Mindenki boldog és örül, férfiak és nők egyaránt.”

Fiatal arab fiú cukorkát osztgat Tulkaremben egy merénylet után

Fiatal arab fiú cukorkát osztgat Tulkaremben egy merénylet után

Amikor a merényletek egyre gyakoribbak lettek, mindenki, még azok is, akik a legközelebb álltak hozzá – beleértve a férje családját is -, ellenségessé váltak Szárával. „Egyfelől furcsán néztek rám, mintha meg akarnának ölni; másfelől dicsértek, amiért ott voltam velük, és közéjük tartozóvá váltam. Sokat szenvedtem a rasszizmustól. Bezárkóztam egy szobába, onnan hallgattam, ahogy a zsidókat átkozzák. Nem válaszolhattam, be kellett fognom a számat.”

A teljes cikk itt olvasható.

[popup][/popup]