Gyűlöletbeszéd: “Rabok legyünk, vagy…”

Sokan tiltakoznak az alaptörvény-módosítás bőszítő elemei ellen, ám van köztük egy, amely kevés figyelmet kelt, pedig mérhetetlenül veszélyes. Erről van szó: „A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére.

Az ilyen közösséghez tartozó személyek – törvényben meghatározottak szerint – jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.”

Aki a felsorolt közösségek ellen gyűlöletre uszít, az a Btk. 269. §-a szerint ma is három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Gyűlöletre uszítani az alkotmánybírósági értelmezés szerint olyan szöveggel, cselekedettel lehet, ami a köznyugalom súlyos megzavarására alkalmas, illetve alkalmas rá, hogy a közösség tagjainak alanyi jogait közvetlenül és valóságosan fenyegető indulatokat szítson. Ennek következetes büntetése lenne a szólásszabadság korlátozásának elégséges és szükséges mértéke, ha a bűnüldözés gyakorlata megfelelne a törvénynek. De nem felel meg. Nemrég számoltunk be arról, hogy megszüntették a nyomozást egy náci portál ellen, mely pénzt ajánlott antifasiszta „zsidók” adataiért. Ha az uszításnak nincs közvetlen „eredménye”, akkor a mai joggyakorlat szerint uszítás sincs. Holott az is elég, ha a cselekmény alkalmas (!) rá, hogy ilyen eredménye legyen. Érthető, hogy ilyen joggyakorlat mellett sokan nem érzik biztonságban magukat. Ezzel könnyű visszaélni. Akik ezt megteszik, ahelyett, hogy az uszítás mibenlétét igyekeznének (esetleg a 269. § átfogalmazásával is) még egyértelműbbé tenni, inkább az AB által eltörölt régi, pártállami gumifogalmat, a „gyalázkodást” igyekeztek új gumifogalommal, a „közösség megsértésével” pótolni, hogy még nagyobb legyen a jogbizonytalanság, s újra lehessen korlátozni a szólásszabadságot. Először 2003-ban, másodszor 2007-ben próbálkoztak ezzel. Mindkétszer a szocialista–liberális kormánykoalíció képviselői szavaztak igennel, a Fidesz(–KDNP) és az MDF nemmel. Először Mádl Ferenc, másodszor Sólyom László küldte a törvényt az Alkotmánybírósághoz, s az mindkétszer megvédte a szólásszabadságot. Most viszont nem fogja, mert a Fidesz szépen belebetonozza az ún. „alaptörvénybe” azt, amit mindeddig elutasított.

 

A teljes cikk itt olvasható.