Gene Simmons: “A jeruzsálemi Yad Vashemben adatokat találtam róla”
A KISS több mint három éve, 2019 janurjában indult A legutolsó turné című világraszóló koncertkörútra, és 2020 júliusában a magyar rajongóktól is látványos show-val akart elköszönni , de a pandémiás veszélyhelyzet várakozásra kényszerítette a sminkelt ikonokat. Július 14-én a Budapest Sportarénában lesz a legendás amerikai rockzenekar pirotechnikás slágerparádéja, de interjúnkban a magyar zsidó származású Gene Simmons (72) azt is elmondta a Blikknek, hogy vissza fog térni Magyarországra, mert van egy magánjellegű terve.
Gene Simmons
– Mit gondol Magyarországról?
A szüleim drámája miatt mindig is vegyesek voltak az érzéseim, és ezek ma is hatással vannak rám, de amennyire nehezteltem a náci fasisztákra, és mindazokra, akik a zsidóüldözést elfogadhatónak tartották, legalább annyira vagyok büszke arra, hogy az egykori kommunista blokkban Magyarország volt az első társadalom, amelynek népe fegyvert fogott a kommunisták ellen 1956-ban. Ezért is gondolom azt, hogy nekem a magyar emberek többségével sosem volt problémám, és ezért is mondom, hogy magyarnak is tartom magam. Sosem fogok megbékélni a második világháborúban történtekkel, de harag nincs bennem. Ezt valahogy úgy könyveltem el magamban, hogy a második világháború időszaka Magyarországnak nem volt jó, amit ebben az összefüggésben más európai országokról is el lehet mondani.
– A lényeg, hogy szívesen jön Magyarországra.
Simmons: Igen, és régóta tervezem, hogy elmenjek Jándra, abba a pici faluba, amelyben az édesanyám a világra jött 1925-ben. Ez Magyarország északkeleti részén van a Tisza partján. De előtte szeretnék találni valakit, aki el tudna engem ott kalauzolni. Nem gondolom, hogy a budapesti koncert után lesz erre lehetőségem, mert csak egy üres napunk lesz, mielőtt fellépünk Bukarestben. Nyugodtabb körülmények között szeretnék ellátogatni oda. Megboldogult édesanyámmal nagyon közel álltunk egymáshoz. Miután apám másik családot alapított, édesanyám vitt magával az Egyesült Államokba. Sokat mesélt Jándról, a gyerekkoráról, ezért is szeretnék elmenni oda.
– Igaz, hogy néhai édesanyja, Klein Flóra sosem mesélt Önnek arról az időszakról, amelyet koncentrációs táborokban töltött?
Simmons: Egy szót sem. Soha. Azt gondolom, hogy ezzel engem akart óvni. Már idősebb voltam, amikor megtudtam, hogy tinédzser volt, amikor egy németországi haláltáborban a szüleit és a bátyját is megölték; a nagyszüleimet és a nagybátyámat, és ő is ott volt, amikor ez történt. Biztosan nem akarta, hogy ez a trauma az én életemet is beárnyékolja.
– Néhai édesanyjának mennyi időt kellett koncentrációs táborokban töltenie?
Simmons: Pontosan nem tudom, de az döbbenetes volt, amikor a jeruzsálemi Yad Vashem holokausztmúzeumban adatokat találtam róla. Beleborzongtam, amikor a megszerzett és feldolgozott náci dokumentumokban több helyen is megtaláltam az édesanyámat. Több táborban is megfordult, mielőtt 1945 májusában a mathauseni koncentrációs tábor felszabadításakor ő is visszanyerte a szabadságát. Még arról is voltak adatok, amikor vonatra tették, és két lager között utaztatták. Ezekről a dolgokról nekem sosem beszélt. Biztosan nagyon megviselték a tragédiák, de örömmel tölt el, hogy hosszú, boldog élete volt. Mindig azt mondta, minden nap egy jó nap. Négy éve vesztettem el. Hiányzik nagyon.
– Kicsit szomorkás a koncertkörútjuk címe: A legutolsó turné. Érez keserűséget?
Simmons: Egyszerre vagyunk boldogok és szomorúak. Olyan érzésünk van, mint amikor érettségiztünk. Tudjuk, hogy életünk egy fontos korszaka hamarosan véget ér, ugyanakkor élvezzük, hogy még benne vagyunk, és izgatottan várjuk a következő napot, a következő közös bulizást. Büszkék is vagyunk mindarra, amit eddig elértünk. Mi vagyunk a földkerekség legkeményebben dolgozó bandája, pont!”
