Frank: Felesleges az óvatosság Ságvári-ügyben
Nem állja meg a helyét az az állítás, hogy Ságvári Endre a 20. századi önkényuralmi politikai rendszer felépítésében vagy pláne fenntartásában segédkezett volna, hiszen 1944 nyarán meghalt. Felesleges óvatosságnak tartom, hogy csak „Ságvári” legyen a gimnázium neve Szegeden – nyilatkozta a Délmagyarországnak Frank Tibor történész, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának tagja.
Frank Tibor
Csütörtökön másfél órán át tárgyalt az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya Ságvári Endréről a szegedi Ságvári Endre gimnáziumnak a felügyeletet gyakorló minisztérium által tervezett átnevezése kapcsán. Az osztályülésről kérdeztük Frank Tibor történészt, az ELTE egyetemi tanárát, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, az új- és jelenkori egyetemes történelem kutatóját.
– Nagyon konstruktív volt a vita. Szóba került az MTA korábbi állásfoglalása, mely még az utcaátnevezések ügyében született. Ekkor került Ságvári Endre abba a kategóriába, amely a 2012. évi CLXVII. törvény értelmében tiltja a névadást azon személyiségek esetében, akik „a 20. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött(ek) be”. Én e törvény betűjével és szellemével egyetértek, de Ságvári Endre életét, tevékenységét és legfőképpen halálát nem ebből a szempontból lehet hitelesen megközelíteni – mondta Frank Tibor történész.
Nem lett rákosista szörnyeteg
Az ülésen elhangzott, a polgári származású Ságvári Endre szociáldemokrata volt, aki később belépett a KMP-be is. – Ságváriból azonban semmiképpen nem lett rákosista szörnyeteg, mert 1944 nyarán lelőtték. Az 1945 után neve körül kialakított kultusz nem az ő felelőssége volt. Ságvári olyan harcban veszítette el az életét, amilyenre csak nagyon kevesen vállalkoztak. Óriási különbség van a ma mind sablonosabban ábrázolt sztálinista kommunista, és a náci németek csatlósai, a magyar Quislingek ellen harcoló magyar szabadságharcos között – hangsúlyozta a történész.
